„Amint magunkra zártuk a hotelszoba ajtaját azonnal hozzáláttunk, hogy a násznéptől kapott összes borítékot kibontsuk. Alig akartunk hinni a szemünknek, annyi pénzt találtunk. Örömünkben elkezdtünk fel, s le ugrálni a széles, nagy nászágyon, hasonlóan egy energiától duzzadó ötéves kisfiúhoz. Félóra múlva csurgott rólunk a verejték, és úgy elfáradtunk, hogy már csak arra maradt erőnk, hogy a tévét bekapcsoljuk. Éppen a Szombat esti láz ment.”
„Egész este, a vacsora és a tánc alatt annyi időt töltöttünk a vendégeinkkel, hogy alig tudtunk egymásra figyelni. Mire végre egyedül maradtunk páni félelem tört rám. Volt egy kisebb nőgyógyászati műtétem, s azóta állandóan attól féltem, hogy nem lehet gyerekem. Ültünk az ágy szélén, a férjem a kezemet fogta, s arról beszélgettünk, mi lesz velünk, merre tovább, vajon hogyan alakul majd a közös életünk. Gyertyát gyújtottunk, s néztük, miként táncol a lángja.”
„Valami különlegesre vágytunk. A hegyek között, az Isten háta mögött találtunk egy kis eldugott családi panziót. Kicsi volt, barátságos, és aznap éjjel mi voltunk az egyetlen vendégek. Éjszaka esett, s ahogyan hallgattuk az esőcseppek koppanását az ablakon, hihetetlenül távolinak éreztük az egész világot, a nyüzsgő várost, a mindennapi nyomasztó gondjainkat.”
„Nagy bulit akartunk. Több, mint százötvenen voltunk. Hajnali ötig vörösbort iszogattunk, zsíros kenyeret falatoztunk, vicceket meséltünk, s ismét, mint annak idején esténként a kollégiumban, világmegváltó terveket szövögettünk.”
„Borzalmas volt. A szállodában az ágy olyan kemény és kényelmetlen volt, hogy utána napokig szenvedtem az iszonyú derékfájástól.”
„Már mindketten túl voltunk egy másik nászéjszakán és egy balul sikerült házasságon, ezért ez alkalommal egészen mást akartunk. A szertartás után hazamentünk, a konyhában megettük a mamám töltött káposztáját. Azután behúzódtunk a szobába, a feleségem keresztrejtvényt fejtett, én pedig meccset néztem, majd megbeszéltük, hogy másnap ki fog bevásárolni.”
„Annyira idegesített már a sok ember, hangos zene, nyüzsgés, hogy kézen fogtam a feleségemet, s egy óvatlan pillanatban kiszöktünk az étteremből. Úgy, ahogy voltunk, szépen kiöltözve: én frakkban, ő hófehér fátylával lementünk sétálni a folyópartra. Letelepedtünk a kövekre, s a hömpölygő, sötét hullámokat nézve megpróbáltuk megfejteni közös jövőnk titkait.”