Higgyük el, a gyermek nem fog éhezni! Az a feladatunk, hogy megfelelő mennyiségű és tápértékű étel kerüljön elé, de nem kell beletömnünk. Már régen bebizonyosodott: a gyerekek nem szorulnak a felnőttek segítségére, hosszabb távon tökéletesen kiegyensúlyozott étrendet állítanak össze a maguk számára. Lehet, hogy a kicsi napokig csak kenyeret hajlandó enni, aztán szenvedélyesen ráveti magát a húsra, majd két napig szinte semmit sem kér, majd csak édességet fogad el. Bízzunk a gyerekben, ő tudja a legjobban, mire van szüksége.

• Buzdítsuk mindenben önállóságra! Olyan formában tegyük elé az ételt, hogy egyedül is elboldoguljon vele. Csak akkor segítsünk neki, ha ő maga kéri. Hagyjuk, hogy érezze, az evés aktív cselekvés.
• Engedjük: egyen úgy, ahogyan tud vagy akar. Nem az a lényeg, hogy szépen fogja a kanalat, vagy ne löttyintse ki a levest. A fontos, hogy sikerélménye legyen.
• Hagyjuk, hogy tetszés szerinti sorrendet állítson fel az evésben. Ha eltiltjuk a kólától, a dactörvény értelmében ez sokkal kívánatosabb lesz a számára, mint a gyümölcslé, ha nem engedjük, hogy a sonkát a tejbe mártogassa, egyiket sem fogja megenni.
• Akkor legyen vége az étkezésnek, amikor a gyerek úgy érzi: eleget evett. Döntse el ő, mikor kívánja befejezni.
• Tegyük számára élvezetessé az étkezést. Ne feledjük: nyugodtan ülni a kis „örökmozgó” számára a legszörnyűbb dolgok egyike.
• Ha megpróbáljuk rávenni, hogy üljön az asztalnál, amíg a többiek befejezik az evést, biztosan összezördüléshez vezet. Engedjük dolgára, ha annyit evett, amennyit akart.
• Ne legyen az étel se büntetés, se jutalom eszköze, próbáljuk meg különválasztani mit eszik a gyerek, s mivel fegyelmezzük. Akkor egyen, ha éhes, ne csak akkor kapjon fagyit, ha jó gyerek volt.

A fenti jó tanácsok betartásával a gyerek hamarosan ráébred: az evés olyan önálló akció, amelyben szabadsága megfelelően érvényesül. S ebben a korban számára ez a legfontosabb.