Eredetük szerint adenomának és hiperpláziás polipnak nevezzük őket, előbbi a középkorúakat és az idősebbeket érinti, és elfajulás szempontjából veszélyesebb. A hiperpláziás polip jóindulatú, nagy mérete miatt okozhat gondot, kialakulhatnak rajta adenomák.
A vastagbél polipjai jóindulatú daganatos elváltozásnak tekinthetőek, melyek gyakori elváltozások, és az életkor előrehaladtával gyakoriságuk növekszik a populációban. Fokozottan veszélyeztetettek a dohányosok, a túlsúlyosak, a nem megfelelően, leginkább rostszegényen, zsírban és egyszerű szénhidrátban gazdagon táplálkozók. Családi halmozódást is megfigyeltek a vastagbélpolipok esetében, kialakulásuk 50-60 éves kor után gyakoribb.
A 60 év fölöttiek körében – amerikai adatokra támaszkodva – mintegy 50 százalékra becsülik a vastagbél polip előfordulási gyakoriságát. A jóindulatú vastagbél polipok a szövettani átalakulás során elfajulhatnak, és rosszindulatú rákos elváltozások alakulhatnak ki belőlük.
A vastagbél polipot nehéz felismerni, hiszen általában nem okoz panaszt. Az ujjszerű polipokra jellemző a só- és vízkiválasztás, ezért okozhatnak vizes, folyós székletet, komoly hasmenést, ami a vér káliumszintjének csökkenéséhez vezethet. A szokatlan puffadás, a székelési szokások megváltozása, a rendellenes bélmozgás, a hosszú, vékony, nyálkás széklet szintén utalhat polip jelenlétére. A polipok sok esetben véreznek, minél nagyobbra nő egy polip, annál nagyobb ennek valószínűsége.
A vastagbél polip kezelése
A vastagbélpolipokat kolonoszkópia során legtöbb esetben eltávolítják, ha méretük nem túl nagy, és endoszkóppal eltávolítható. A vastagbélrák kialakulásának megelőzése miatt azonban szükség lehet sebészeti beavatkozásra. Hagyományos hasi műtétet csak nagyméretű polip esetén végeznek, illetve ha a polipok száma nagy, az érintett bélszakasz eltávolítása is szükségessé válhat. Az öntesztelés mellett az orvos rendszeres gasztroenterológiai ellenőrzést is javasolhat.
Vastagbél polip és daganatos elfajulás
Azokat a polipokat, melyek rákosan elfajulhatnak adenomatosus polipoknak vagy adenomáknak nevezzük. A vastagbél polipjainak mintegy 75%-a adenoma. Többféle típusa létezik, melyek a sejtek elhelyezkedése alapján csoportosíthatóak tubuláris, villosus és tubulo-villosus adenoma csoportokra. Rosszindulatú daganatos elfajulásra a villosus adenomák a leginkább hajlamosak, a tubulárisak kevésbé mutatnak rosszindulatú szövettani átváltozást.
A rosszindulatú daganatos elváltozás esélye nemcsak a fent említett szerkezet által meghatározott, hanem azt a polipok mérete is befolyásolja. Minél nagyobb egy polip, annál nagyobb az esélye annak, hogy rosszindulatú szövettani változások alakuljanak ki. Ha egy polip eléri a két centimétert, a rosszindulatú daganat kialakulási esélye 20%. A polipok eltávolítása minden esetben javasolt – lehetőleg még kis méret esetén – hogy a polip növekedése, és így a rosszindulatú betegség kialakulása megelőzhető legyen.
A polipok nemcsak adenomatosusak lehetnek, hanem hiperplasztikusak is, vagy gyulladásosak, stb., melyek nem hajlamosak rosszindulatú elfajulásra.
A vastagbélrák tünetei
A betegség tünetei sok esetben nem jellegzetesek, más kórképek esetében is jelentkezhetnek. Tünettanában előfordul hasi fájdalom, a székelési habitus megváltozása, haspuffadás, hasmenés, székrekedés, fogyás, vérszegénység, és véres széklet is. A leszálló vastagbél daganataira jellegzetes tünet lehet a hasmenés és a székrekedés váltakozása.
A vastagbél rákos elváltozásai legtöbb esetben véreznek, ezáltal vér kerül a székletbe. Ez a vérzés legtöbbször szabad szemmel nem látható, úgynevezett okkult vérzés, mely speciális székletvér-teszttel kimutatható, így a korai felismeréssel időben megakadályozhatóvá válhat a daganat szétterjedése, további növekedése. Pozitív eredmény esetében a gyógyítás mihamarabbi megkezdése érdekében azonnal érdemes felkeresni a kezelőorvost, aki a további vizsgálatok mellett vastagbélrák-diétát is javasolni fog.
