Minden ünnepnek meg van a maga jelentése. A családi születés-, és névnapok, a különböző évfordulók tartalma szűkebb körre szabottak, mint az egész társadalmat megmozgató emlékezések. A Karácsony a legnevesebb családi ünnep, ilyenkor az egész világ Jézus születésnapját köszönti.

Az ünnep színt visz a hétköznapok egyhangúságába. Igaz, hogy erre inkább csak lehetőséget ad, de az ünnep gyertyáját és a szeretet lángját mi adjuk a szertartáshoz. Külsőségek is közvetíthetnek belső tartalmakat, de minden tárgyi cifraságot eszmei és érzelmi tartalommal kell megtöltenünk.
Aki olyan ajándékot tud adni szeretteinek, amelyről tudja, hogy biztosan örömet szerez, az a szívét csomagolja a díszes papírba. A legkedvesebbek a saját gyártmányú ajándékok. Amikor a lányom kicsi volt, mindig én készítettem neki babát, törpét, babaházat, képeskönyvet, és még megannyi mást is. Amíg az ünnep előtti éjszakákon dolgoztam a meglepetéseken, boldoggá tett az elővételezett öröm.

Régebben az ünnepek a templomban kezdődtek. Az ember a szívét próbálta ünneplőbe öltöztetni. Napjainkban sokkal nehezebb megteremteni az ünnep hangulatát. Saját kreativitásunkra vagyunk utalva, hogy a barátságos gyertyafény mellett még milyen lélekemelő érzelmekkel veszük körbe magunkat.

A készülődés, csakúgy, mint a vágy állapota sokkal értékesebb a megvalósultnál. Ez a dolgok természetéből adódik. Aki légvárakat épít, ne sajnálja hozzá a téglát, de ha elkészült, ne csodálkozzon azon, hogy a légvár lakhatatlan. Arra lehet és kell törekednünk, hogy a képzelt és a megvalósított között minél kisebb legyen a távolság.

Michelangelo, amikor megalkotta Mózes szobrát, első elragadtatásában azt mondta: Mózes, szólalj meg! Ha Mózes megszólalt volna, alkotója azonnal eldobta volna vésőjét, és többé nem alkotott volna semmit, hiszen megvalósította azt, amire mindenki törekszik: a tökéletest, a megvalósíthatatlant.

Az a hitünk, hogy az ünnepeket méltóképpen ünnepeljük meg, megtölt minket azzal az alkotó lelkesedéssel, amit mindenki érez, ha alkot. Az előkészületek során érzelmi és gondolati tartalmak öltöztetik ünneplőbe a szívünket. Ha az ünnepi szertartásokra sugározzuk ezeket az érzéseinket elvarázsolhatjuk a valóságot.

dr. Lux Elvira,
pszichológus