Ezen a napon a fiatalemberek tombolát húztak a még hajadon nők neveivel, s a tombola-párok egymással jártak egy ideig –néha még össze is házasodtak; a. férjek ugyanezen a napon pedig virágot ajándékoztak feleségüknek. S hogy ezek a hagyományok a mai Bálint-napban élnek részint tovább, annak oka főképp az, hogy Valentin, azaz Bálint-püspök halálának napja egybeesik a Lupercalia ünnepnapjával, így Junó ünnepével is, nem beszélve arról, hogy a római császárságban üldözött keresztény vallás híveként Bálint püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással; köztük a római katonákat és szerelmeseiket is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében azonban nem lett volna szabad házasságra lépniük, mivel II. Claudius megtiltotta a fiatal férfiak házasodást – vélve, az egyedülállók jobb katonák. A római törvényeket tekintve érthető hát, hogy Bálintot még II. Claudius idején kivégezték. Gelasius pápa Bálint-püspököt azonban 489-ben szentté – avatta; s mivel a keresztény vallás szerint nem istenek, hanem többek közt védőszentek óvják lépteinket, mindezeket figyelembe éve érthetőbbé válik számunkra a Bálint – nap eredete és máig élő hagyománya.

A hagyománya akár szép is lehetne, ám – legalábbis a házasodási, válási, illetve a pszichés betegség-előfordulási statisztikák tükrében – úgy tűnik, leginkább a pénzforgalmat lendíti fel. Kétségtelenül szép dolog virággal kedveskedni társunknak, egy méretes teáscsésze sem árt a csúnya hideg napokban, sőt, akár egy szívecskés párna is jó szolgálatot tehet (ha más nem, a macska szundít rajta) – ám ha ezek a gesztusok az évnek csupán erre az egyetlen napjára korlátozódnak, nagyjából pontosan annyit érnek, amennyi hasznot a Valentin-napi meglepetéseket áruló kereskedőknek hajtottak…