Amikor gyermek voltam egy téli estén a következő mesét mondta el nekem a Nagymamám:
Egy szegény embernek volt három lánya, akiket hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így hajadon sors várt rájuk. Miklós püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szerénységéből adódóan ezt titokban akarta tartani. Három egymást követő éjjelen, az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.

Ilyenkor November végén, mindig eszembe jut ez a kis mese és teljesen átjár az ajándékozás szelleme.