A rák évente emberek millióinak halálát okozza, így egyike az emberiség előtt álló legnagyobb egészségügyi kihívásoknak. Az idei év Nobel-díjasai egy teljesen új rákterápiás elvet dolgoztak ki, melynek lényege az immunrendszer veleszületett daganatpusztító képességének serkentése.
James P. Allison egy korábban már ismert fehérjét tanulmányozott, amely a fék szerepét tölti be az immunrendszerben. Felismerte, hogy a fék feloldásával felszabadítható az immunrendszer sejtjeinek a rákos sejtek megtámadására irányuló képessége, és ebből az alapgondolatból kiindulva a rákbetegek kezelésének forradalmian új megközelítését fejlesztette ki.
Ezzel egy időben Hondzso Taszuku egy addig ismeretlen fehérjét fedezett fel az immunsejteken, majd behatóan vizsgálta a funkcióját, s ennek nyomán arra a felismerésre jutott, hogy az szintén fékként működik az immunrendszerben, ám hatásmechanizmusa az előbbiétől eltérő. A két díjazott kulcsfontosságú felfedezései mérföldkövet jelentenek a rák elleni küzdelemben.
Lehet-e az immunvédekezésünket a rákgyógyítás szolgálatába állítani?
A rák sok különböző betegség gyűjtőneve. Ezek közös jellemzője a rendellenes sejtekből álló szövetszaporulat, amely képes az egészséges szervekre és szövetekre is ráterjedni. A daganatokat ma többféle terápiás megközelítéssel kezelik, egyebek mellett sebészi úton, sugárzással, illetve egyéb stratégiákkal, amelyek némelyikét korábban szintén Nobel-díjjal jutalmazták. Ezt az elismerést vívta ki a prosztatarák hormonkezelése (Huggins, 1966), a kemoterápia (Elion és Hitchins, 1988), valamint a leukémia kezelése csontvelő-átültetéssel (Thomas, 1990). Ennek ellenére az előrehaladott rák kezelése továbbra is rendkívüli nehézségek elé állítja az orvostudományt, és égető szükség van új terápiás stratégiák bevonására.
A 19. század végén, 20. század elején már felmerült a gondolat, hogy a daganatsejtek legyőzésének egyik sikeres útja lehet az immunrendszer aktivációja. Az akkori orvosok a rákbetegeket baktériumokkal fertőzték meg, így igyekeztek a szervezet védekezését felébreszteni. Ezeket az erőfeszítéseket csak szerény siker kísérte, bár a módszer egy változatát mind a mai napig alkalmazzák a húgyhólyagrák kezelésében. Világossá vált, hogy az átütő eredményhez további ismeretekre van szükség. Tudósok sokasága vetette bele magát az alapkutatásba, s nekik köszönhetjük nemcsak az immunrendszer szabályozására vonatkozó alapvető ismereteinket, de annak bizonyítását is, hogy az immunrendszer képes a ráksejtek felismerésére. A számottevő tudományos haladás ellenére mégsem sikerült új és általánosan alkalmazható rákgyógyászati módszereket találni.
Immunrendszerünk „gáz- és fékpedáljai”
Immunrendszerünk alapvető képessége a „saját” és a „nem saját” megkülönböztetése, melynek köszönhetően felismeri, megtámadja és elpusztítja a testünket megtámadó baktériumokat, vírusokat és egyéb veszélyforrásokat. A fehérvérsejtek közé tartozó T-sejtek kulcsszerepet játszanak ebben a védekezésben. A kutatások igazolták, hogy a T-sejteknek olyan felszíni receptoraik vannak, amelyek nem sajátként felismert struktúrákhoz kötődnek, s az így létrejövő kölcsönhatás beindítja az immunrendszer védekező programját. Az immunválasz teljes kibontakozásához ugyanakkor a T-sejteket serkentő egyéb fehérjékre van szükség. Sok kutató járult hozzá munkájával ahhoz az értékes alapkutatáshoz, amely a fentiekkel ellentétes működésű, a T-sejtek aktivitását fékező további fehérjékre is fényt derített. A „gáz- és fékhatások” közötti kényes egyensúly elengedhetetlen az immunválasz szigorú szabályozásához. Ez a biztosítéka annak, hogy az immunrendszer kellő hevességgel lép fel az idegen mikroorganizmusokkal szemben, de aktivitásának hullámai nem csapnak olyan magasra, hogy az már az egészséges sejtek és szövetek autoimmun pusztítását okozná.
A modern immunterápia alapelvei
A PD-1 felfedezése és a rákgyógyászatban való alkalmazhatóságának felismerése
Az immunellenőrzési pontokra irányuló daganatkezelés jelene és jövője
A két kezelési stratégia közül a gyakorlatban a PD-1 elleni immunellenőrzésipont-terápia bizonyult hatásosabbnak; a kezelés számos daganatfajtával – egyebek között a tüdőrákkal, a veserákkal, a lymphomával és a melanomával – szemben mutatott pozitív eredményt. A legújabb, melanomás betegeken végzett klinikai vizsgálatok tanúsága szerint a CTLA-4 és a PD-1 egyidejű gátlásával az eredmények tovább javíthatók. Allison és Hondzso munkája tehát olyan kombinált rákgyógyászati stratégiák kidolgozását inspirálta, amelyek egymást erősítve segítenek az immunrendszert fékező gátak áttörésében, s így még hatékonyabbá teszik a daganatsejtek pusztítását. A jelen pillanatban is nagyszámú klinikai vizsgálat folyik többféle ellenőrzésipont-gátló terápiával a legkülönbözőbb daganatos betegcsoportokban, sőt a kutatók újabb ellenőrzésipont-fehérjéket azonosítottak, amelyek szintén lehetséges célpontjaivá válhatnak a jövőbeni kezeléseknek.