A jó tanár türelmes: mindig lehetőséget ad tanítványainak arra, hogy – ha eddig nem is, de ezután – felfedezzék a történelem szépségét, és kedvvel tanulják. A történelem iránti vonzalom bonyolult dolog, csak egyik összetevője a nevelő hatása, más tényezők pozitív befolyására sokszor várni kell.
A jó tanár szigorú, először is önmagával, majd tanítványaival szemben is, és ez nem csak a tanuló értékelésében valósul meg. Nem engedheti meg magának a fegyelmezetlenséget, de nem engedi meg diákjainak sem, mert a történelmi szemlélet kialakulásához a fiatal elmében összeszedett munkára és fegyelmezett gondolkodásra van szükség.

Nagyon fontos követelmény, hogy vegye figyelembe a tanulók korát, az életkori sajátosságokat. A kisebb gyermekeknek úgy kell a történelmet tanítani, hogy ez elősegítse nemzeti, kulturális és vallási azonosságtudatuk megalapozását. A nagyobbaknak fontos a tudás megalapozása, az események sorrendjének és kapcsolatának megismerése, az érettségi vizsgára készülőknek pedig az összefüggések, a szociológiai, lélektani, kulturális háttér megértése.

Megszerettetni a történelmet csak úgy lehet, ha a tanár maga is szereti azt a tudományt, amelynek elemeit tanítja. Fontos, hogy a jó történelemtanár tudja is a történelmet, sőt tudósa is kell, hogy legyen, legalább egy-egy szűkebb területen. Az, aki nem érdeklődik hevesen a tudomány iránt, nem is keltheti fel az érdeklődést, diákjait sem fogja érdekelni a történelem.

A történelemi ismeretek elsajátítása, a történelem nevelő hatásának érvényesülése elgondolhatatlan irodalom nélkül. A jó történelemtanár szereti a könyveket, diákjainak – koruknak megfelelő – irodalmat ajánl, történelmi regényeket a kisebbeknek, izgalmas leírásokat a nagyobbaknak, történelmi forrásmunkákat a továbbtanulóknak. Természetesen ugyanilyen gondot kell fordítani a tárgyi forrásokra, emlékekre, emlékhelyekre.

A jó történelemtanár a történelmet azért tanítja, hogy a diákjainak személyes szabadságát szolgálja, hiszen az oktatás a nevelés eszköze, a nevelés legfőbb célja pedig a szabad döntésre képes felelősségteljes autonóm személyiség kialakulása.
A történelemtanár tudja, hogy a történelemtanítás célja öszszetett: ismeretek, készségek, értékrendek elsajátítása, illetve kifejlesztése. Ezen túl fontos szerepe van a személyiség kialakításában, a nemzeti identitástudat megőrzésében, nélkülözhetetlen az általános műveltség alapjainak megteremtésében, az integrációs törekvéseknek, a nemzetek létének és jövőjének helyes megértésében.

A történelemtanár nevel: tisztában van azzal, hogy a történelmi ismeretek átadásával a tanulókban megalapozható a humánum és a nemzeti értékek megbecsülése, az önálló ítéletalkotás képessége, a képzelőerő, a kifejezőkészség, a szociális érzékenység, a reális önértéktudat, és a felelősségteljes, döntésekre kész vállalkozó szellem.
A történelemtanítás megragadó erővel kínálja a gyermekeknek a személyi példákat, magatartásformákat, helyzeteket, az értékek sokaságát, és segíti a modern társadalomban való eligazodást.

A történelmet tanító tanár felébreszti a fiatalokban a múlt megismerésének örömteli izgalmát és keservét. A történelem a gondolkodás önállóságára és fegyelmére szoktat, és megtanít arra, hogy a győzelmek és vereségek viszonylagosak és időlegesek, a veszteségek is elviselhetők, és a reménytelennek látszó helyzetekből is vannak kiutak.

A jó történelemtanárnak elő kell segítenie, hogy a történelem tanulása élményszerű tartalommal töltsön meg olyan értékkategóriákat, mint pl.: bátorság, igazságosság, hősiesség, helytállás, a nemzet és az emberiség szolgálata, a szegények, az elesettek felkarolása, a természet megismerése és védelme, tudás, műveltség, tanítás, hűség, jó kormányzás, érdekegyeztetés, tolerancia, kisebbségvédelem, megbocsátás.