Szerelmi vallomás
2010.11.04. - Írta: betegvagyok.hu
Mi a szerelem? Egy kézfogás, egy érintés, egy simogatás? Hormonok tánca? Támogatás, önmagunk háttérbe tolása, a közös örömök felfedezése? Mindez általában hozzá tartozik, mégis előfordul, hogy az igaz szerelem meglepő, váratlan, és nem épp idilli körülmények közt tör ránk. Talán még az illető sem tűnik szimpatikusnak elsőre, valamivel mégis belopja magát az ember szívébe...
- „Akkor tudtam meg, hogy a barátom igazán szeret, amikor egy kegyetlen vírussal a teljes éjszakát a fürdőszobában töltöttem, a WC fölött görnyedve. Egy pillanatra sem mozdult el mellőlem. Végig a kezemet fogta.”
- „Aznap úgy éreztem, hogy összedőlt a világ. Semmi sem sikerült. Amikor este hazaértem, bemásztam a hintaszékbe, és összegömbölyödve sírtam, sírtam. Patakokban folyt a könnyem. Ő egy szót sem szólt. Nem próbált vigasztalni, csak gyöngéden mellém hajolt és az ölembe tette kedves cicusomat. Akkor éppen erre volt szükségem.”
- „A bizonyítékok? Egy éves külföldi ösztöndíjat nyertem. Rengeteget vitatkoztunk, elfogadjam-e, féltünk, hogy tartósnak ígérkező kapcsolatunk megsínyli a hosszú távollétet. Az utolsó éjszaka egyetlen szó nélkül segített összecsomagolni, holott tudtam, szíve mélyén pokolba kívánja az egész utat, és retteg az elválástól.”
- „Kézen fogott, és magával vitt, amikor elment, hogy utoljára meglátogassa haldokló nagymamáját.”
- „A szerelmében biztos akkor lettem, amikor az én régi vágású, maradi, az élet számtalan dolgában annyira merev joghallgató udvarlóm a szekrénye mélyéről előhalászta a szamárfüles Dörmögő Dömötör gyűjteményt. Megmutatta nekem. És azt is bevallotta, hogy mindig mackóval alszik el.”
- „A szerelmi vallomás egy forró kánikulai délutánon történt. Elmentem a barátnőm elé a munkahelyére, de az irodától csak jó messze, egy kis mellékutcában találtam parkolóhelyet. Hogy hol, azt persze egy perc múlva el is felejtettem. Több mint egy órán át kétségbeesetten, reményt vesztve, verejtékben úszva keresgéltük, míg végre rábukkantunk. Akkor kiderült: valaki olyan szorosan mögém állt, hogy nem tudok kijönni. Tetejébe azért mentem érte, mert moziba készültünk. Azt hittem szétrobbanok. Ekkor megfogta a kezem, s annyit mondott: Egyszer majd jót nevetünk ezen az egészen...!”
- „Megjegyeztem a kedvesemnek, hogy irtó szexinek tartom a magas nyakú pulóvert. Ő hevesen tiltakozott, mondván, úgy érzi magát benne mintha fojtogatnák. Aztán majd elolvadtam, mikor három nap múlva egy vadonatúj garbóban tűnt fel.”