Tajvani kutatók egy speciális idegi képalkotó eljárással, az úgynevezett voxel-alapú morfometriával elemezték fiatal nők agyát. A kísérletben fele-fele arányban vettek részt olyan hölgyek, akik évek óta különösen erős menstruációs görcsökkel küzdenek minden hónapban, és olyan szerencsésebb társaik, akiknél nem okoz különösebb fájdalmakat a menzesz.

A kutatók meglepő eredményeket tapasztaltak: azoknál, akik sokat szenvedtek a havibajtól, a normálistól eltérő elváltozásokat észleltek a szürkeállományában. Az eltérések különösen erősek voltak az agy azon részein, amelyek eddigi tudományos ismereteink szerint a fájdalomérzet észleléséért és továbbításáért felelősek. A változások ugyanígy érintették az agy érzelmeket szabályozó területeit és a belső elválasztású mirigyeket működtető régiókat is.

A görcsök előidézte változások pontos hatásmechanizmusa egyelőre nem ismert, de az észlelt agyi torzulások arra utalnak, hogy a menstruációs fájdalom ebből a szempontból ugyanúgy viselkedik, mint más, extrém erősségű, periodikusan jelentkező kínok: még érzékenyebbé teszi az agyat a fájdalomérzetre, vagyis hatására idővel még elviselhetetlenebbé válnak a gyötrelmek. Ez a mechanizmus kulcsszerepet játszik abban is, hogy az ember idővel krónikus, folyamatos és általános testi szenvedésként éli meg konkrét és behatárolható fájdalmát.

A menstruációs görcsök a méh összehúzódása miatt alakulnak ki, és az alhasi tájékon, a hát részein és a lábakban egyaránt jelentkezhetnek. Minden bizonnyal ez a világon előforduló leggyakoribb nőgyógyászati jellegű probléma. A friss tanulmány szerzői szerint ennek ellenére a hasonló gondokat gyakran sem az érintettek, sem a környezetükben élők nem veszik elég komolyan, pedig ahogy azt a kutatás eredményei is mutatják, a görcsöknek igenis komoly kihatásuk lehet a nők életére.

A vizsgálat elsődleges jelentősége mindenképpen ez: innentől fogva senki sem mondhatja azt, hogy a menstruációs fájdalmakkal nem kell foglalkozni.