A szimpózium keretében 2006 óta rendszeresen megszervezik a transzplantációs nyílt napot, ahol a jelenleg művesekezeléssel élő betegek találkozhatnak a szakorvosokkal, az élődonoros veseátültetésen átesett betegekkel és a szervek adományozóival. A cél, hogy minél többen ismerkedjenek meg az élődonoros transzplantáció lehetőségeivel és előnyeivel. E módszer hosszú távú eredményei lényegesen jobbak, mintha a szerv agyhalott betegből kerülne átültetésre. A donorhiányból adódó – sok esetben hosszú – várakozási idő pedig minimálisra rövidül: csupán a szükséges vizsgálatok elvégzésének idejéig tart.
A vesedonorok hiánya ma is probléma Magyarországon – és annak ellenére, hogy 2010-ben már 67 kórház adott donorjelentést, közel száz intézmény, az összes magyar, intenzív osztállyal rendelkező kórház lenne alkalmas erre.
Minél hamarabb történik meg a transzplantáció, annál nagyobb a transzplantációval megnyerhető életévek száma. A legjobb eredményeket az élődonoros transzplantáció biztosítja. A tudományos eredmények szerint az élődonoros veseátültetés nagymértékben megnöveli a transzplantáció sikerességét. Míg az élődonoros transzplantáció túlélési aránya az első évben 95%, az átlagos túlélési idő pedig 15-20 év, nem élő donorból származó veseátültetésnél a túlélési arány 90% az átlagos túlélési idő 8-9 év. Az élő donoros átültetés során a korai vesefunkció jobb, a várakozási idő lerövidül, a műtét jobban tervezhető, a terápia jobban kézben tartható. Ennek is köszönhető, hogy az Egyesült Államokban több mint 50% az élődonoros transzplantációk aránya – hosszú távon remélhetőleg hazánk is eléri majd ezt a szintet.
