A cukor nem ellenség

A cukor nem ellenség

Általában arról beszélünk, ha valaki túl sok cukrot vesz magához, arról azonban kevesebb szó esik, amikor kritikusan alacsony szintre esik a vércukorszintünk – pedig ez is igen veszélyes állapot.

Az éhgyomorra mért vércukorszint nagyjából a 3-6 mmol/liter közötti tartományban mozog. A határ lefelé sem átjárandó, és az ember érzi is, ha mégis ingoványos talajra tévedt: a lezuhanó vércukorszint tünetei kellemetlen gyengeség, szédülés, fejfájás, rosszullét, rossz terhelhetőség, fokozott izzadás, illetve – nem meglepő módon – kínzó éhség és/vagy szomjúság. A szellemi és mentális oldalt tekintve pedig képtelenek leszünk bármire is odafigyelni, feszültté, türelmetlenné, idegessé, ingerlékennyé válunk, sőt, még a végtagjaink is remeghetnek. Végső esetben akár el is ájulhatunk.

Kiiktatni? Hogyan?
Roppant ostoba tévhit, hogy a cukrot ki kell iktatni az étrendünkből, pedig az igazából nélkülözhetetlen a test normális működéséhez. Ha kiürülnek a raktáraink, a szervezet elkezd a májból dolgozni, vagyis onnan szabadítja fel a cukrot, az izmainkba pedig jóval kevesebb jut belőle – ebből fakad a hirtelen gyengeség. Ennek leggyakoribb oka egyszerűen a nem megfelelő táplálkozás, netán az ostoba, felszínes bulvárlapok vagy internetes jótanácsok alapján összeállított, mindenféle szakmaiságot nélkülöző diéta szokott lenni.

Nincs kivétel
A gyerekek és az öregek eleve rosszabb állóképességgel rendelkeznek, mint egy ereje teljében lévő felnőtt: esetükben ezért különösen fontos, hogy mindig legyen valami a gyomrukban. Vagyis hiába tiltakozik a gyerek, ne hagyjuk neki, hogy reggeli nélkül menjen óvodába vagy iskolába, és erre a későbbi tízórai sem jelenthet kibúvót. Egy direkt reggeli fogyasztásra készült csokis keksz, gabonapehely, túrós-csokis szelet is sokkal több a semminél. Felnőttkorban pedig azért fontos a rendszeres táplálkozás, mert ha nem is feltétlenül vesszük ezt észre, a szervezet hosszabb távon már sokkal rosszabbul reagál a rendszertelenségre, mint tizen-huszonéves korunkban. Higgyük el: a legkülönfélébb következményekkel kell majd megfizetnünk éves távlatokban azért, ha nem figyelünk oda megfelelően a táplálkozásra.

Energia nélküli edzés?
Szigorúan tilos! Nem attól fogunk lefogyni, ha nem eszünk semmit, és úgy indulunk rohangászni a parkba – ettől legfeljebb rosszul leszünk, mivel le fog esni a vércukorszintünk az említett határérték alá. Akár diétázunk, akár nem, szigorúan tilos úgy elindulni edzeni, hogy előtte nem ettünk semmit. Az ideális extra energia – a rendszeres főétkezések mellett – nagyjából egy-két órával a mozgás előtt érkezik. Ez lehet bármilyen magas energiatartalmú, de a könnyebb, a gyomrot nem megterhelő ételek az ideálisak: például gyümölcs (a banán magas tápértéke miatt különösen jó), egy csoki (igen, jól olvasta: gyorsan hat, és rengeteg energia van benne), keksz, netán egy lightosabb szendvics. A folyadékpótlásról szintén gondoskodni kell: lehetőleg vizet, pezsgőtablettát, izotóniás sportitalt válasszunk. Az is jó, ha vész esetére tartunk magunknál egy kis szőlőcukrot – szintén gyorsabban regenerál pár szem, mint gondolnánk.


Szakértőink

dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos



Bezár