A hagyma dicsérete

2012.08.19.

A hagyma dicsérete

Mintegy 500 növényfajta tartozik a hagyma (liliomfélék) nemzetséghez. Az emberek már a korai történelmi időkben rátaláltak számos hasznos tulajdonságára. Bizonyíték rá, hogy már Tutankhamon sírjában is találtak fokhagyma gumókat. Elsősorban a fokhagymáról maradtak fenn írásos anyagok. Harmincöt évszázaddal ezelőtt, egy ókori egyiptomi kéziratban a férgek, a szívbetegség, a daganatok kezelésében rendkívül hasznos gyógyító szerként írták le.

A görgök mágikus növénynek tartották a hagymát. Atlétáik étrendjének elmaradhatatlan része volt, amikor versenyre készültek. Nemi vágyat fokozó szerként is tisztelték. Orvosaik – emlékezzünk: Hippokrates a modern orvostudomány megalapítója – széles körben javasolták a fokhagymát légúti betegségek, sőt az amputáció utáni üszkösödés gyógyítására. (Az első világháborúban az oroszok ezt a gyakorlatot folytatták a fronton. Olyan hatásosnak bizonyult, hogy később orosz penicillinnek nevezték a fokhagymát.)

A rómaiak tályogok, kelések kezelésére használták a szárított, porrá őrölt fokhagymát. Britannia meghódításakor Kr. előtt 55-54-ben Július Caesar görög orvosa a szokatlan éghajlat okozta betegségek kivédésére és gyógyítására rendelte el a hagyma mindennapos fogyasztását a légiósok számára. Később az őslakosok is átvették a „gyógyszer” használatát.
A középkor legrettenetesebb betegsége a pestis volt. A rengeteg halottat bűnözőkkel szedették össze. Néhányan közülük zúzott fokhagymát tartalmazó ecetet ittak, és nem kapták el a betegséget – tartja a francia legenda. A „négy tolvaj ecet” nevű szeszesitalt ma is készítik Franciaországban.
Magyarországra a török időkben került a hagyma. A makói hagyma hungarikumnak számít, aromás az íze, és magas a szárazanyag tartalma. Ettől egyedi ízű, és sűrű a vele készített pörkölt, vagy halászlé.

A modern orvosi kémia kutatásai is igazolják a hagymafélék sok jó tulajdonságát. A vöröshagyma A-, C-, K-, és E-vitamint, valamint szelént tartalmaz. A póréhagymában ezek mellett magas a folsav-, a kálium-, és kálcium-tartalom. A fokhagyma antioxidáns, és koleszterin-csökkentő hatása is igazolt. Jó tulajdonságait főzve és nyersen egyaránt megtartja. 1995-ben amerikai kutatók tanulmányt közöltek a hagyma és a fokhagyma antibakteriális hatásáról. A szerzők huszonhárom organizmust sorolnak fel, amelyek hagymaolajjal elpusztíthatók.
A hagymát napjainkban leginkább étkezési célú haszonnövénynek tartjuk. A fentiek fényében, próbálhatnánk jobban bízni benne, gyakrabban és bőségesebben használni, talán kevesebb patikaszerre lesz szükségünk.

Nézzünk közelebbről néhány hagymafélét:

  • Vöröshagyma. A zöldségek királyának is tartják. Egész évben beszerezhető, sütve, főzve, levesnek, töltött formában, mártásként, naponta kerülhet asztalunkra. (Akinek emésztési problémát okoz, köménnyel, korianderrel, mustármaggal bővebben fűszerezze.)
  • Póréhagyma. Európában őshonos téli hagymafajta. Kevésbé erős illatú, nyersen, salátába jól használható, de párolhatjuk, készíthetünk levest belőle, vagy sajtba, sonkába csavarva, előételként is szerepelhet az étlapon.
  • Gyöngyhagyma. Savanyítva a legismertebb, de főzve, mártással, főételként is finom.
  • Mogyoróhagyma. A vöröshagyma közeli rokona, Franciaországban elterjedt, nyáron és ősszel fogyasztják.
  • Lilahagyma. Enyhén csípős, nyersen szendvicsre, salátába, lila káposztába párolva, vagy húsételek mellé kiváló.
  • Snittling. Vajas kenyérre szórva, levesbe, főtt ételre hintve, ételeink csinosítása mellett, magas C-vitamin tartalmával segít a téli hónapokban.
  • Olasz lilahagyma. Hosszúkás, édes ízű, vékonyra szeletelve salátákba, hideg tálakra szép színfolt.
  • Fokhagyma. Számos ételünkbe: levesek, húsok, halak fűszereként, főként a franciás, olaszos konyha receptjeit készítve használhatunk bőséggel belőle. Önálló ételként is elkészíthető. A fokhagymás lehelet petrezselyemlevél elrágásával, vagy egy citrom levének elfogyasztásával közömbösíthető.

 

Egyszerűen, gyorsan elkészíthető a hagymaleves

Hozzávalók: 4 nagy fej vöröshagyma, 5 dkg margarin, 2 ek olaj, kb 1,5 l víz, 1 dl tejszín, só, őrölt fehérbors, reszelt sajt, tálaláskor díszíthetjük apróra vágott metélő hagymával. (Szokták póréhagymából készíteni, ekkor simább az íze.)
A hagymát felaprítjuk, sózzuk, és a zsiradékon megfonnyasztjuk. Meghintjük liszttel, kicsit kevergetjük közepes tűzön, majd felöntjük kb. fél liter vízzel, és puhára főzzük. Amikor a hagyma már puha, turmixoljuk, felöntjük a maradék vízzel. A hagyma minőségétől függően több, vagy kevesebb vizet kell ráönteni, úgy hogy krémleves sűrűségű legyen. Egyszer felforraljuk, után sózzunk ha kell, és belekeverjük a tejszínt is. Fehérborssal fűszerezzük. A reszelt sajtot külön tálkában adjuk mellé, mindenki ízlése szerint tesz a forró levesbe.


Szakértőink

dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos



Bezár