A saláta az egyik legrégebbi említett zöldségféle. Ismerjük a Bibliából a keserű fű kifejezést, amely endiviát – ezt már három és félezer évvel ezelőtt termesztették Egyiptomban – vagy pitypangot jelenthet. Kötözősaláta látható az egyiptomi sírok faliképein is. Amerika felfedezését követően az első magvak között vitték a saláta magját az Újvilágba. Kis-Ázsián keresztül került először Görög-, majd Olaszországba, onnan északra. A tizenötödik században már Angliában is fogyasztják.
Magyarországon az Árpád korban számottevő volt a tépősaláta termesztése. Ez a fajta nem növeszt fejet, folyamatosan szedhetők az alsó, zsenge levelei. Ismert fényes, zöld levelű és barnásvörös fajta is. Vastag levélnyelét rakottan lehet elkészíteni. Inkább kiskertekbe való, ahonnan folyamatosan kerülhet asztalunkra.
Ebből az ősi, ma nálunk kevésbé ismert fajtából tenyésztették ki a fejes salátát. Más-más időpontú ültetése következtében eltérő módon tartalmaz A-, B1-, C- és E-vitamint. A késő tavaszi és nyári fajták C-vitamin tartalma többszöröse az üvegházban neveltekénél. Ásványi anyag, mész, vas, és foszfor tartalma magas.
Egyre ismertebb a jégsaláta. Ropogós levelű, nagy méretű, hosszú ideig eltartható hűtőszekrényben.
Cukorsüveg saláta: októberre érik be, megnyúlt súlyos feje van, a cikóriafélékhez tartozik.
Radicchio (radikkió). Az Európában honos mezei katáng nemesített változata. Hozzánk Olaszországból jött. Vörösesbarna levelei kicsit kesernyés ízűek, nyersen inkább a szívleveleit használjuk. Aki nem szereti az erős ízét, felhasználás előtt fél-, egyórás langyos vízben áztatással szelídítheti. Kínai kellel együtt kiváló saláta készíthető belőle. Rakottan is finom.
Endíviaiából származik, Kr. e. 2000-ben már a görögök is ismerik. Magyarországon az utóbbi években jelent meg a piacokon. Jelentős fehérje, kalcium, és vas forrás. Kevés C-vitamint tartalmaz. Fodros levelű endívia. Októberben, novemberben takarítják be, a késő ősz salátái közé tartozik.
Ismerkedjünk a rég elfelejtett zöldsaláta félékkel, és próbáljuk meg családunk számára termeszteni is, ha van egy kis darab bevethető földünk, akár az erkélyen, balkonon.
Galambbegy saláta. A macskagyökérfélék családjába tartozik. Magasabb a C-vitamin és vas tartalma, mint a fejes salátáé. Augusztus elején, szeptemberben vethető, 1-2 éves növény. Kis fényes, kerek leveleit a vetés után négy héttel szedhetjük. Késő őszig, sőt fenyővel takarva, a hó alól is friss zöldsaláta kerülhet az asztalunkra. Citrommal, olajjal meglocsolva snittlinggel meghintve fogyasszuk.
Ugyanilyen apró levelű, télen is friss vitaminforrás a téli porcsin. Júliusban vethető, először ritkítani kell, utána rendszeresen szedhető, újra kihajt. A Himalája nyugati vidéke az őshazája a közönséges porcsinnak. Mindenütt megél. 3 hetente újra kell vetni, egy növény két-háromszor szedhető. Salátának nyersen, főzve spenóttal együtt is felhasználható.
A kerti zsázsa Kelet Ázsiában honos növény, akár kis lapos tálkába is vethetjük, homokos, humuszos földbe. 20°C fokon 1-2 nap alatt kikel, 14 nap után szedhető. Ha nem túl mélyen vágjuk, többször is szedhető, friss kicsit csípős íze szendvicsre, kevert salátákba finom. Magját a mustármaghoz hasonlóan használhatjuk.
Saláta borsmustár. A Földközi-tenger mellékéről került hozzánk. Olyan gyors növésű, mint a kerti zsázsa, folyamatosan szedhető, előételnek vagy salátának használható.
A tavasz első növénye a tyúkhúr. Virágzás előtti friss zöld szára, levele elkészíthető salátának, ha nem benzingőzös utak mellől szedjük. Érdemes megpróbálni.
Minden kert kiírthatatlan „gyomnövénye” a pitypang. Nem is gondolnánk, hogy az ezerhatszázas években termesztett növény volt a Felvidéken és Erdély hegyvidéki tájain. Korai hajtásából származó zsenge levelei enyhén kesernyések, C-vitaminban igen gazdag (háromszor annyi C-vitamin van benne, mint a citromban), saláta formájában fogyaszszuk tavasszal százszorszép levelével, zsenge csalánlevéllel együtt egészséges tavaszi tisztítókúra.