A környezeti dohányfüst tartalmazza mindazokat az anyagokat, amelyeket a cigarettázó ember szív be a tüdejébe. Ugyanezt szívja a passzív dohányos is, csak kisebb töménységben. A füst ugyanis felhígul a levegőben, töménysége függ a helyiség nagyságától, az elszívott cigaretta mennyiségétől és a helyiség szellőzésétől. Azt bizonyították, hogy az aktív dohányzás okozta legtöbb egészségkárosodás a passzív dohányzókon is előfordul.
A környezeti dohányfüst hatásának azonban olyanok is ki vannak téve, akiknek az esetében az aktív dohányzás szóba sem jön: csecsemők, kisgyermekek. Márpedig a passzív dohányzás leginkább őket veszélyezteti. A témában végzett kutatások a következőket bizonyították.
- A dohányzó anya gyermekén az élet első két évében gyakoribb a légúti fertőzés (középfülgyulladás, hörghurut, tüdőgyulladás, stb.). Mindezek még gyakoribbak, ha az apa is cigarettázik.
- A környezeti dohányfüstnek kitett gyermekek tüdejének fejlődése elmarad a dohányfüstmentes környezetben felnövőkétől.
- A hirtelen bölcsőhalál gyakoribb, ha a szülők dohányoznak.
- Dohányzó szülők gyermekei gyakrabban lesznek asztmások, az asztmás gyermekek gyakrabban lesznek rosszul („asztmás roham”).
A terhes vagy szoptató anya dohányzása következtében a dohányfüst számos károsító anyaga átjut a méhlepényen, ill. kiválasztódik az anyatejben. A dohányzó anya vérében kevesebb az oxigén (helyette mérgező szénmonoxid van!), ezért a magzat nem kap elég oxigént („fuldoklik!”). A következmény: gyakoribb koraszülés, éretlen-fejletlen újszülött, magasabb újszülött-halálozás. Gyakrabban jönnek létre fejlődési rendellenességek is (pl. nyúlszáj-farkastorok, végtaghiány). Felnőttek esetében, eltekintve az esetleges kellemetlenségektől (pl. dohányfüst csípi a szemet, köhögtet...), számos betegség is gyakrabban fordul elő passzív dohányosokon (szívbetegségek, szélütés, asztma, tüdőrák).
