A szerencsétlenül járt beteg csak homályosan emlékszik rá, hogy mi történt. Csak azt tudta felidézni, hogy fontos munkát kellett elvégeznie, de közben egyre rosszabbul érezte magát. Érezte, hogy lement a vérnyomása és szédülni kezdett. Egy kicsit megpihent, majd folytatta a fűrészelést. Ekkor hirtelen egy erősebb szédülés fogta el, majd előre bukott, és még azt is látta, hogy valami repül a levegőben. Ez nem volt más, mint a bal karja.

A vele együtt dolgozók azonnal értesítették az ügyeletes orvost, egy munkatársa pedig kellő lélekjelenléttel becsomagolta a leszakított bal karját. Az életveszélyes állapotban lévő férfit beszállították az egyetem klinikájára, ahol felkészítették a tizenkét órás műtétre.

Több orvos csapatot állítottak fel, amelyeknek más-más feladatuk volt. Az egyik foglalkozott a végtag megfelelő kezelésével, a másik a csontok összeillesztését készítette elő, a harmadik a vérkeringés újraindításáról gondoskodott. Ezek után lépésről lépésre varrták vissza a levágott végtagot a helyére, de a férfi kisujját és a gyűrűsujját nem tudták megmenteni. Külön mesterségbeli tudást igényelt az idegek, inak, lágyrészek helyreállítása.

A műtétek sora sikeresnek bizonyult, állítják az orvosok. Mindez nem utolsó sorban annak volt köszönhető, hogy a baleset után hat órán belül elkezdhették az operációt. Ha túllépték volna a hat órát, az izmok olyan súlyos károsodást szenvedtek volna, hogy lehetetlen lett volna a végtag helyreállítása. A betegre ezek után hosszú hónapok intenzív rehabilitációja vár, hogy egy idő után akár újra képes legyen a bal karjával is dolgozni.


Forrás: Der Standard