Egy férfi naplója a nőhöz. A kapcsolatukról. Arról ahogyan a férfi látta magukat, arról amit gondolt, hogy megvalósul velük. Az irrealitásról, ami közöttük történt. Eltekintve. Tőlem.
Egy férfi, aki egy tudatos koncepció által vált főszereplővé és históriássá. Nem az elfogultság vagy az érzelmi kötődés révén, az írónő egyszerűen átgondolta, hogy lehetne a történetből a legerősebb hatást, fordulatot kihozni. Hegyi Fatime Barbarával arról beszélgettünk, ő hogyan látja a naplóregényét.
Íróként keresed az utad, de közben pénzkereső foglalkozásként köztisztviselőként az államigazgatásban dolgozol, és komoly terveid vannak a jövőt tekintve. Hogy egyeztethető a művészetben való megnyilvánulás a hivatali élettel?
A művészet számomra csupán hobbi. A szakmai életutamat nagyon tudatosan építem egy irányba, remélve, hogy a rengeteg befektettet idő és energia meghozza gyümölcsét. 30 évesen már közgazdász PhD doktor voltam, több év kutatói múlttal, sok publikációval, konferencia részvétellel a hátam mögött. Van egy célom, ami felé lépkedek, és úgy érzem, megteszek mindent, ami abba az irányba visz.
A munkám mellett az igazi kikapcsolódást a rajzolás és írás adja, de mivel meglehetősen vágyom a szakmai sikerre, illetve nagyon szociális alkat vagyok, így a magányos művész élet nem nyújtaná azt a teljességet, amelyben motiváltan alkotni tudnék.
Az Eltekintve. Tőlem. című első prózaköteted egy szakítás előtti időszakról szól a szakítás után. Férfi szemszögből. A nem hagyomány- kompatibilis regény lüktető mondatokban, lírai hangon beszél találkozásokról, elválásokról, érzelmekről, erotikus vágyakról. Mi motivált a könyv megírásához?
Az emberek úgy élnek kapcsolatokban, hogy nem ismerik a másikat: nem ismerik a másik vágyait, félelmeit, és ami a legrosszabb, hogy nincs is vágy bennük arra, hogy ezen változtassanak. Létezik egy kép a másik emberről a fejünkben, amilyennek mi elképzeljük, amilyen szeretnénk, hogy legyen. Némely cselekedetek megfelelnek ezeknek az elképzeléseknek, elgondolásoknak, némelyek pedig nem. Ilyenkor vannak a kisebb-nagyobb viták. De egyáltalán nem fordítanak az emberek gondot arra, hogy kicsit félretegyék a bennük élő imázst és megismerjék a másik valódi énjét. Élnek egymás mellett, de nem együtt. Évekig vagy akár egy életen át. Ezek az életek eltávolodnak egymástól, a kapcsolatok megromlanak, tönkre mennek.
A könyvet a kapcsolatokban történő és végbe menő kommunikáció, annak hiánya és téves volta ösztönözte. Két ember kapcsolatát mutatja be, két teljesen különböző személyiséget, akiknek vágyaik és terveik köszönő viszonyban sincsenek egymással. A férfi akarja a nőt, közben fogalma sincsen arról, mi zajlik a nőben.
Miért pont ez a címe?
A cím kettős jelentést takar. Egy részről utal a könyvben bemutatott kapcsolat minőségére, jellegére. A férfi vágyik a nőre, azonban a nő másfelé tekint: eltekint a férfitől egy másik irányba. A könyv napló formában íródott, így a címben ezt a napló-jelleget is szerettem volna megjeleníteni, tehát a férfi írja naplóját a szeretett nőnek, ezért van a játék a szavakkal a címben.
Egy kapcsolatban történő szenvedés közös emberi, női és férfi tapasztalat. Mit szerettél volna megmutatni a történettel?
Talán azt, hogy hogyan telnek el hónapok vagy akár évek, évtizedek egy kapcsolatban úgy, hogy fogalmunk sincs, hogy kivel élünk, illetve, hogy micsoda felszínes emberi kapcsolatokban létezünk.
Nem csak a szakításról szól a könyv, hanem szerelemről és az emberi kapcsolatokról. Amit egy férfi-női kapcsolat formájában jelenítek meg, az mind értelmezhető és átültethető egy szülő-gyermek vagy akár barátok közötti kapcsolatokra is.
Egy férfi szemszögéből íródik a napló, Milé, a „barátnő” a központi alak benne, aki valamiért óriási hatással van erre a férfira, talán nagyobb a hatása, mint azt a nő megérdemli.
Igen, a férfi nem is ebbe a nőbe szerelmes, hanem a képbe, amit gondol erről a nőről. Hiszen, ahogyan a nő viszonyul hozzá, ahogyan nem törődik vele, egyáltalán nem ad okot ilyen intenzív érzelmekre és ragaszkodásra. Viszont, nem is tesz semmit annak érdekében, hogy megismerje a szeretett nőt, hanem felvesz egy teljesen elfogadó pozíciót a kapcsolatukban. Egy vágyálmot kerget; hogy egyszer övé lesz a nő lelkileg, de igazán nem tesz meg érte semmit. Hiányzik az a balansz a kapcsolatukból, ami azt előre vinné, működtetné.
Férfi szemszög, mégiscsak a te nagyon is női egyéniséged vezérli ennek a férfinak a gondolatait.
Valóban, és tudom, tudtam, hogy nem tudok kilépni a női mivoltomból, szubjektumomból. Hogyan is tudhatnék? Éppen ezért a férfinak egy olyan szakmát kerestem, ami megengedi számára, sőt elengedhetetlenné teszi számára az érzékenységet, a lélek titkainak keresését, megérteni akarását. Innen egyenes út vezetett volna ahhoz, hogy művész legyen, de mivel a női szereplő művészlélek, így számára más szakma maradt: a pszichológus, ezzel megalapozva érzékenységének, a női lélekkel történő aprólékos foglalkozásának legitimációját.
De azért elég lágynak, nem tipikusan férfiasnak érződik ez a férfi. Elképzelhető, hogy sokan önéletrajzi regényként olvassák majd a kötetet. Mennyire szól rólad?
A könyvben vannak önéletrajzi elemek, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy voltak történések az életemben, amelyek ihlettek pár gondolatot a könyvben. Érdekesség, hogy amíg a női olvasók egy része túl érzékenynek találták a férfit, addig férfiaktól egyetlen esetben sem érkezett ilyen visszajelzés. Tehát, a férfiak (eddigi olvasók) nem érzik úgy, hogy nem foglalkoznának ennyire partnerük, szerelmük érzéseivel, lelkével. Elgondolkodtató, hogy vajon akkor miért gondolják úgy a nők, hogy nincsenek ilyen férfiak, akik ilyen mélyen törődnének, művelnék a női lelket, lelkeket?!
Nem tartasz attól, hogy már az elején beskatulyáznak?
Azt gondolom, hogy egy olyan örök és mély problémát ragad meg a könyv, hogy az nem ad terepet a beskatulyázásra.
Te hogy érezted magad ebben a folyamatban, amíg íródott a könyv? Mennyiben hatott rád a férfi szemszög?
A férfi szemszög egy tudatos koncepció eredménye. Átgondoltam, hogy lehetne a történetből a legerősebb hatást, fordulatot kihozni, így különösebben maga a szemszög nem gyakorolt rám hatást.
Te magadról és a férfiakról tanultál valamit a könyv írása közben?
A való életben, a mindennapok folyamán tanulok inkább magamról vagy a férfiakról akár. A könyv már csak a kapcsolatok, nézőpontok, tapasztalások, ismeretek eszenciáját tartalmazza, nem magát a való életet.
A visszajelzések nagyon érdekesek számomra, mert sokkal tágabb az a réteg, akit megérint a könyv, ami persze óriási öröm számomra. Minden korosztály és mindkét nem megszólítva érzi magát és magával visz a könyvből több olyan gondolatot, amely hosszan foglalkoztatja őt és az ő gondolatvilágát, ami mérhetetlen öröm számomra.
Az írás, a családod és a munkád mellett a honlapodon képeid, festményeid és verseid megnézhetők. Keresed önmagad, vagy így vagy egy egész?
Mindre szükségem van ahhoz, hogy harmóniában lehessek önmagammal és környezetemmel. Mind egy részemet képezi, bármelyik nélkül felborulna az egyensúly, amely megteremti az életemben a mindennapos motivációt a céljaimhoz, vágyaimhoz, de akár csak a nyitottságot az újra, a jóra. Fontosak számomra a rajzaim, a verseim, a könyvem, a szakmai múltam és jelenem, de azért ki kell, hogy emeljem, hogy mindenek előtt és felett két pici gyermekem jelenti számomra a legnagyobb boldogságot. Így, teljesen hétköznapiak a mindennapjaim; reggel sietünk a bölcsődébe, hogy időben beérjek a munkahelyemre, délután játék, séta, fürdés, vacsora. Mikor este elcsendesül a ház, akkor jut időm a rajzolásra, írásra.
Forrás: www.cultura.hu