"A rákos megbetegedésben szenvedők gyakran félnek és túlterheltek, és fontos, hogy egy másik személy segítsen nekik az információfeldolgozásban" - mondja Lauren P. Wallner Ph.D., az MPH általános orvosi és epidemiológiai egyetemi adjunktusa a Michigan Egyetemen. Wallner a lap vezetője, a Cancer folyóiratban.
"Az orvosoknak fel kell ismerniük, hogy a nők a kezelési döntéseikben, más embereket vonnak be, akik fontos csoportot képviselnek a kezelési lehetőségekről" - mondja Wallner.
A vizsgálatban 2 502, korai stádiumú emlőrákban szenvedő nő vett részt műtét után két hónappal. A nőket felkérték, hogy sorolják fel azokat a konkrét személyeket, akik részt vettek abban, hogy segítsenek nekik meghozni a döntést a kezelés módszert kiválasztásáról.
A válaszadók fele legalább három embert és 20 százalékban két embert sorol fel.
Csak 10 százalékuk állította azt, hogy nincs személyes döntéshozatali tanácsadójuk. A nők közel háromnegyede azt mondta, hogy a támogatóik beszéltek velük a kezelés lehetőségekről, és gyakran vettek részt a közös beteg - orvos találkozókon.
"Ha a betegeket rákos megbetegedéssel diagnosztizálják, akkor el kell döntenie a betegnek melyik kezelést választja, jelemzően a korai stádiumi mellrák esetében."
"Az az elképzelés, hogy a nők inkább családjukkal és barátaikkal tárgyalják az ilyen helyzetben fellépő lehetőségeiket, és gondosabbak az ilyen döntések meghozásában, megnyugtató hatással van a betegre. A támogató hálózatok bevonása (család, rokon, barátok) lehet a módja annak, hogy megakadályozzák a nők hirtelen döntéshozását és a később megbánt kezelési mód választását." – mondja Wallner.
A kutatók azt javasolják, hogy az orvosok a páciens családját és barátait is vonják be a döntéshozásba, ha a beteg beleegyezik ebbe.
Döntéshozókat vonjanak be a szobába történő orvos-beteg beszélgetésbe mindenkinek, valamint információt szolgáltassanak a beteg hozzátartozóinak is. Ugyanakkor a támogatás nélküli nőknek extra segítségre és információra van szükségük a döntési folyamat során, hangsúlyozza Wallner.