Nem könnyű felismerni, mikor szorong egy gyermek, de a rövid távon jelentkező viselkedésváltozások intő jelek lehetnek. Ilyen a hirtelen hangulati hullámzás, a felerősödő harsányság, az alvásminták megváltozása, netán az ágybavizelés – kortól és gyerektől is függően nem feltétlenül kell persze rosszra gondolni ezekben az esetekben sem, de mindenképpen figyeljünk oda rájuk. Egyes gyerekeknél fizikai tünetei is vannak a stressznek, jellemzően fej- és hasfájás, hányás. Másoknak a koncentrációs képessége és a tanulmányi eredménye romlik, megint mások pedig ismét elkezdenek fokozottan „ráragadni” a szülőkre az együtt töltött időben, vagy épp ellenkezőleg: elvonulnak a teljes magányba. Kisebb gyerekek esetében új szokások megjelenése is utalhat problémákra: az ujjszopás, a hajpödörgetés, az orrpiszkálás, a körömrágás mind lehet ilyen, bár természetesen nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, hiszen sok gyerek „csak úgy” is rágja a körmét. A nagyobb gyerekek esetében hazudozás, iskolai viselkedési problémák – jellemzően agresszív magatartás – vagy egyéb magatartászavarok jelezhetik, hogy valami nincs rendben. A rendszeres rémálmok vagy az apró dolgok hisztérikus túlreagálása szintén utalhat elfojtott feszültségekre, amikről beszélni kell.
A legfontosabb: szánjunk időt is rá minden nap amellett, hogy gondoskodunk a megfelelő pihenéséről és táplálkozásáról. Ha beszélgetni akarnak, vagy egyszerűen csak egy légtérben szeretnének tartózkodni velünk, álljunk rendelkezésükre – nem kell őket faggatni és vallatni, még akkor sem, ha pontosan tudjuk, min aggódnak. Néha egyszerűen csak arra van szükségük, hogy ott legyünk velük, és eltereljék a gondolataikat. A minőségi közös időtöltés nagyobb gyerekek esetében is fontos – ezt azért muszáj kihangsúlyozni, mert egy kimerítő, stresszes, tízórás munkanap után viszonylag kevesen vágynak arra, hogy a hazaérkezés után azonnal leheveredjenek a szőnyegre, és mindenféle átmenet nélkül hihetetlenül intenzív legózásba kezdjenek. Vegyünk erőt magunkon, hiszen a gyerekek felé azt mutatjuk ezzel, hogy fontosak számunkra.
Amennyiben a gyerek nem tudja vagy nem akarja elmesélni, mi bántja, próbáljunk a saját félelmeinkről szólni. Ez azt mutatja, hogy tényleg hajlandóak vagyunk kemény témákat is érinteni velük, és ott vagyunk, ha készen állnak megvitatni ezeket. Ha végleg semmi sem vitte rá, hogy elmesélje nekünk, mi bántja, és a feszültség komoly gondokhoz vezet akár otthon, akár az iskolában, szakemberhez kell fordulnunk.
