Az infarktus-eseteknek mintegy felében a betegnek korábban semmi panasza nem volt, nem tud arról, hogy a szívizmát vérrel ellátó koszorúerek között van olyan, amit a betegség beszűkít, s ami hirtelen elzáródhat, és a hozzá tartozó szívizomterület az oxigénhiány miatt „fuldokolni” kezd, majd elhal. Sokan azt hiszik, hogy ez csupán az idősebb urak betegsége, mindenképp csak férfikórság.

Tudnunk kell, hogy a szív-, és érrendszeri betegségek mindkét nemben a halálozási statisztika első helyén állnak, és egy ötvenéves nőnek Európában 45 százalék esélye van arra, hogy életének hátralévő részében koszorúérbeteggé váljék, és 30 százaléknál nagyobb a kockázata annak, hogy ez okozza a halálát is. Ezzel szemben annak, hogy emlőrákban megbetegedjék csupán 10 százalék az esélye, és hogy abban haljon meg: 3 százalék.

A tünetek elég sokfélék lehetnek ahhoz, hogy néha alig dönthető el, infarktus, vagy valami más van a háttérben. Leggyakrabban mellkasi nyomáshoz, feszítéshez, teltséghez hasonló, igen kínzó, gyakran halálfélelemmel járó kellemetlen érzés jelentkezik, esetleg fájdalom, ami a mellcsont mögötti területről a váll, a nyak, az állkapocs, a kar, vagy a hát irányába sugárzik. Gyakori a felső testfél területén a hideg verejtékezés, amelyhez fulladás, émelygés társulhat. Sok beteg úgy tapasztalta, mintha a mellkasát abroncsba szorították volna, és nem kapott levegőt. Gyengeség érzés, szédülés, főleg álló testhelyzetben jellemző lehet.

Ha ez egy-két perc múlva magától megszűnik, akkor is keressük meg kezelőorvosunkat, mert tisztázni kell, nincs-e koszorúér szűkület kialakulóban, hogy ez nem az első anginás roham volt-e? Ha a rosszullét 15 perc alatt nem oldódik, addig, amíg részletes vizsgálatokkal nem zárták ki az infarktus lehetőségét, úgy kell vennünk, hogy ez heveny szívizomelhalás kezdete, ezért késedelem nélkül szakintézetbe, lehetőleg koszorúér-őrzőszobába kell jutnunk. Ne késlekedjünk, ne kérjünk tanácsot a szomszédtól, hanem azonnal hívjunk mentőt. Semmiféle körülmények között ne próbáljunk autót vezetni, mert az infarktus első időszakában olyan szívritmuszavarok jelentkezhetnek, hogy nem csupán a magunk, de mások életét is kockáztatjuk!

Ha a fájdalom kezdetét követően egy órán belül a kórházba kerülünk, esély lehet az eret elzáró vérrög feloldására, a beszűkült koszorúér kitágítására, a korai szívritmuszavarok megelőzésére. Sajnos, ritkán jutnak be a betegek az őrzőszobába az infarktus első órájában, de még a következő egy-két órában is tudunk tenni valamit. Ám a beavatkozás lehetősége csökken minden elszalasztott perccel. Gondolkodjunk néha az infarktusról, ha esetleg bekövetkezik, gondolkodás nélkül tudjuk, mit kell tennünk magunk, és felebarátaink érdekében.