Bízom abban, hogy a legifjabb Olvasót nem éri hasonló élmény. De olyan sem, amit az azóta is gyakorolt kedves téli sportág képző-, és továbbképző táboraiban gyakran tapasztalok: szinte nem akadt olyan hét, amikor a korántsem kezdő, és korántsem mozgásszegény életet élő résztvevők egyikét-másikát kórházi ellátásra ne kellene küldeni. Ne rontsuk el a tél örömét egy idegen balesetellátó intézmény forgalmának fellendítésével! (Ám balesetbiztosításunk feltétlenül legyen!).
Hogyan síeljünk?
Szánkózni, korcsolyázni alkalmilag is lehet, de síelni csak úgy érdemes, ha az ember „edzésben” van. Ha valamiért nem sportolna Ön rendszeresen (bár erre nincs mentség, ugye?), legalább októbertől kezdve foglalkoztassa rendszeresen a comb, és csípőizomzatát sok-sok emelet megjárásával, kocogással, kerékpározással (plusz öt fok felett), de leginkább tenisszel, focizással, fallabdával legalább heti 3-4 órában. A labdasportok azokat az izmokat dolgoztatják meg, amelyek a síeléshez is kellenek. Eközben a felesleges kilók is csökkenhetnek, vagy legalábbis nem gyarapodnak. Nem mindegy, hogy ügyetlen, izomgyenge 90 kilós test „csapódik be”, vagy ügyes, rugalmas 75 kiló. Az a logikus, hogy ha már odautaztunk, kifizettük a bérletet, használjuk is ki az alkalmat a lehető legjobban.
A déli étkezési szünet melletti napi 5-6 órányi síeléshez, korcsolyázáshoz, szánkózáshoz nemcsak jó kondíció, de jó felszerelés is kell. Az a jó, amelyik nem nyom, nem töri fel a lábunkat, amelyik (síkötés) pont akkor old ki, amikor kell. A színe, a márkája, a gyártási éve lényegtelen. Hogy kényelmes-e a felszereltségünk, gyalogsízésekkel győződjünk meg a külföldre utazás előtt. (Mi itt a Tabán lejtőin minden havas napot kihasználunk.) A tavalyi szezonban egyre erősebbre állított kötést vegyük kicsit vissza, hogy oldjon kisebb erőhatásra, mint a tavalyi utolsó sízéskor. S ha mégis feltörte a bokánkat a gyűrött zokni, vagy a cipő, én a szarvasfaggyúval kenést ajánlom. Akárcsak a hideg okozta bőrpirosságra.
A hazai lejtőkön olykor keverednek a síelők a szánkózókkal és a kutyákkal. Legyünk udvariasak, határozottak és belátóak: ha többen vannak és erősebbek a „másikak”, menjünk egy lejtővel odébb. A balesetek legfőbb forrása a téli sportoláskor is a felelőtlenség, a vagánykodás, a körültekintés hiánya, a figyelem lankadása. Ezekre bizton számíthat az, aki szeszesitalt fogyaszt sportolás közben. „De jól esik egy kis konyak, ettől leszünk mozgékonyak”, jól rímel, de egyébként nagyon rossz jelszó. Nem kisebb a kockázat, mint az autóvezetéskor.
Védeni kell a téli ragyogásban a szemünket, a bőrünket. Tízes-faktorú védőkrém kell az arcra, az ajkakra, és olyan szemüveget viseljünk, amely mögé nem fúj be a könnyet előcsaló szél, nem porlik be a hó, nem homályosítja el a pára. (A „bemelegítő” gyalogsízések alkalmával erről is győződjünk meg.)
A fizikailag egyébként aktív ember izmai is megfájdulnak a sízés második-harmadik napjára. A mozgatórendszer ápolása, karbantartása egyébként is mindennapi feladat, hát még síeléskor! Az ellenszer a stretching: a terhelt izmok céltudatos nyújtása. A szállásunkra érvén melegvízben fürdést követően legalább 20-30 percet szánjunk a comb, a vádli, a csípőkörüli izmok, a derék-, és hátizomzat nyújtására, de ne keljünk ki az ágyból reggel sem a (mindenkinek ajánlott) három gyakorlat elvégzése nélkül.
Mi az a stretching?
- „Gombóc”: hanyattfekvésben kulcsoljuk át a térdek alatt a lábszárunkat, majd próbáljuk a térdeink közé tenni a fejünket.
- „Sarokra nyújtás”: hanyattfekve az egyik sarkunkat nyújtsuk az ágy vége felé, a lábfej felénk feszítése mellett, a medencénk a lehető legnagyobb mértékben kövesse a sarkunkat. Három-négy másodpercig tartson egy-egy nyúlás, közben győződjünk meg arról, hogy jólesően fáj az alsó végtagunk hátsó oldala és az ágyéki gerincszakasz ellenoldali izmai.
- „Keresztezés”: hanyattfekve, csípőszélességű terpeszben húzzuk fel a térdeinket, majd oldalt döntve lehetőleg az ágy szintjéig, próbáljuk meg az egyik térdünket a másik térdárokba fektetni, a lapockánk felemelkedése nélkül. „Feszegessük” az izmainkat-izületeinket, tudatosan keressük a jóleső húzást kiváltó testhelyzeteket, legalább 15 percen át ismételgetve.
Tanulják ki a stretching „szakmát”! Szokjanak rá nemcsak a téli sportolások napjaira: nagyon jól jön a derékfájások, hátfájások elkerülésére bármely korban, és hogy 80 évesen is be tudják kötni a cipőfűzőjüket. Sízéskor a combfeszítők dolgoznak a legtöbbet, ezeket is nyújtani kell. Ha kézbe kapjuk az egyik, hátrahajlított lábunk bokáját és előredőlés nélkül húzzuk hátra és felfelé, érezhetjük a combizom merevségét. (Kapaszkodjunk meg a másik kezünkkel!) Még hatásosabb, ha letérdelve, és hátra dőlve megtámaszkodunk a lábfejünk mellé tett ökleinken, majd a medencénket megemeljük, a sokadik ismétléskor a test síkjáig, vagy annál is magasabbra.
A téli öltözködés akkor a megfelelő, ha nem izzadunk bele, mert a ránk hűlt ruha a megfázás biztos előidézője. A túlöltözés legalább annyira helytelen, mint amennyire kellemetlen ha fázunk. Ha mozogni kezdünk, nyissuk és csökkentsük a ruházatot. Amikor a gyerek mozog, játszik a szabadban, a párát át nem eresztő „nylonzacskó” ruházatot nyitni, levenni kell! Előzzük meg a ruhák átnedvesedését szánkózáskor, vagy a vizes liftülőkére üléskor némi találékonysággal. A kadettugrást se az olvadó jégen tanulgassuk!
Úgy általában: ne szórjuk el az egész évi szabadságunkat nyáron, szánjunk legalább kétszer egy-egy hetet a téli sportolás örömeire és egészségi hatásaira.
Erőt, egészséget!
