Az első hableányok

De hogyan is fürödtek abban az időben? Eleinte kis kocsikat toltak be a vízbe; a jármű felső része szolgált vetkőzőfülke gyanánt, az alsó része pedig afféle fürdőkád szerepét töltötte be. A fürdés csak hölgyeknek volt megengedve, ám a szűkös mozgás, amit kalickáikban végezhettek, a vízitündéreknek csakhamar kedvüket szegte. Ekkor a fürdőigazgatóknak az az ötlete támadt, hogy a hableányokat erőteljes férfiakkal vitetik a vízbe. Az irigylésre méltó férfiak terhüket először fejjel vízbe merítették, aztán lábra állították, majd sorsukra hagyták őket. A fürdőző hölgy később visszament a strandon levő sátorba, és ott öltözködött fel újra. Közben a teremtés urai egy teraszról, színházi látcsövet tartva szemük elé, gyönyörködhettek a fenséges színjátékban. Különösen „frivol” fürdőhelyeken a keménykalapos, monoklis gavallérok egészen a fürdőkocsiig kísérték hölgyeiket. Ehhez persze nadrágjukat feltűrték, lakkcipőjüket pedig a kezükben tartották.
1817. nyarán a szertelen de Berry hercegnő a nagy nyilvánosság előtt vett tengeri fürdőt. Négyes fogatú díszhintóban hajtatott Calais homokpartjára. Káprázatos báli ruhában, szikrázó ékszerekkel fölékítve lépett a vízbe, s illő távolságban frakkban, cilinderben, kesztyűsen követte díszkíséretként a város polgármestere.
Dédanyáink idejéből egy divattudósítás így írja le a „fürdőkosztümöt”: „Viaszosvászonból készült csuklyát viselnek, fekete gyapjúköpenyt és nadrágot, ehhez durvafonású cipőt. Ebben az öltözékben a világ legszebb asszonya is úgy fest, mint valami tapadós, ragacsos szörny!”
Mennyivel szabadabban és egészségesebben fürdünk ma! És vajon mi lesz holnap? De maradjunk a mánál. Itt a nyári szabadság. Végre!

Nyá­ri nap a víz­par­ton

Ne felejtsük el: a bőr szépségének legfontosabb jegyei az elevenség, a bársonyos, tompa fény, a feszesség és a jó vérellátottság. Mindehhez éppen a szabadságunk idején segíthetnénk hozzá, de sajnos nem mindig tesszük azt, ami a legkívánatosabb lenne. Hibáink egy része abból fakad, hogy a lehető leggyorsabban le akarunk barnulni. A minden áron való lesülés lényegében nem egyéb divatőrületnél.
A bőr akkor a legszebb, ha enyhén színes, és vérellátása friss. A déltengeri arcszín csak egészen kevés nőnek áll jól, és még kevesebbnek tesz jót. A tartós napfürdőzés csaknem minden bőrnek árt. A ráncocskák élesebben előtűnnek, vonalak árkolódnak a száj és a szem köré. Az arc keményebbé válik. Holott Ön fel akart üdülni, meg akart fiatalodni!
Ön, kedves olvasóm, víz mellé, esetleg a tengerpartra utazik. Testét egyszerre új külső körülményeknek teszi ki. A szervezetnek először alkalmazkodnia kell az új viszonyokhoz, ami természetesen a bőrre is vonatkozik. Ajándékozza hát meg valóban felüdüléssel. Legyen óvatos! Ne felejtse el, hogy nem csak a fájdalmas égési sebek, a cserzett hámréteg is nagyon gyakran az észszerűtlen napfürdőzés következménye. Ezért csak lassanként szoktassa magát a fényhez és a levegőhöz. Akkor a barnulás is tartósabb lesz. Szépsége érdekében ne feledkezzék meg soha a következő tanácsokról sem!

• Kezdetben legfeljebb 10 percnyi napozást engedélyezzen magának.
• Gyakran változtassa a testhelyzetét, hogy a napsugarak egyenletesen érjék a testét.
• A világos bőrűek jobban teszik, ha árnyékban kezdik a barnulást, ugyanez vonatkozik minden érzékeny bőrűre.
• A barna bőrűek sem védettek a felégés ellen, a bőrnek előbb védőköpenyhez kell jutnia pigment felszaporodás és a bőrszövet megvastagodása által.
• Ne bízzon semmilyen csodaszerben, amely igen gyors lebarnulást ígér. Sokkal jobb, ha gondosan beolajozza és bekrémezi mindazokat a részeket, amelyek különösen könynyen leéghetnek: az arcát, a vállát, a combját.
• Rendkívüli mértékben van kitéve a sugárzásnak az orra. Ha meg akarja kímélni egy nem kívánt hámlasztó kúrától, csak egy segít: krémezze és krémezze. Fekvéskor fedje be egy falevéllel.
• Egyszerre sose vigyen föl túl sok zsírt vagy olajat, hanem inkább gyakrabban ismételje a bekenést. Ne maradjon tehát zsiradékfilm a bőrén, a bőrnek a zsírt maradéktalanul föl kell vennie.
• Sose olajozza és krémezze magát a napon. Minden napfény elleni védőszert a reggeli után az üdülőben, a szállodában kenjen föl, vagy később a strandon, de árnyékban. Maradjon is ott egy ideig, különben a zsíranyag a tűző napon avas lesz, és csúnya nagy pórusúvá, narancshéjszerűvé változtatja bőrét. Fontos továbbá, hogy a bőrtípusának megfelelő bőrvédőszereket használja.
• Bármennyire vágyódik is a strandon valamilyen felfrissülésre, sose dörzsölje le arcát kölnivízzel. Az illatos víz magas alkoholtartalma kicserzi a bőrt. Azonkívül gyakran barna foltokat is előidéz, amelyeket csak nagyon nehezen lehet ismét eltávolítani. Ha nagyon szeretne jó, frissítő arcvizet, 3%-os bórvíz ajánlható.
• Nemcsak a napon való pecsenyére sülés tartozik a szabadságon elkövetett bűnök közé, hanem a „szárazra napozás” is. Amikor tehát kijön a vízből, le a bikinit, be a fürdőköpenybe.
• A fürdőidény kezdetén jobb a strandruha, mint a fürdőruha. A mai strandruha már nem az a szörnyűség, mint amilyenről kereken száz esztendővel ezelőtt írt egy angol divatlap: „A legutolsó divat szerinti fürdőkosztümök sötétkék flanelből készülnek. Hat méter elegendő...”

Tú­ró­maszk és ho­mok­für­dő

A napfürdő után a bőrt alaposan meg kell tisztítani, és emellett a védelmét is biztosítani kell. Az izzadtság és a por különben egyfajta filmet alkotnak, amely eltömi a pórusokat. Enyhe hatású szappan használatát javasoljuk.
Ha arcát a nap és a szél láthatóan megtámadta, akkor még frissítően hat a lemosás után egy vékony táplálókrém. Ezt azonban sose vigye föl vastagon, nehogy akaratlanul is maszkhatást érjen el azáltal, hogy fokozza a bőr vérbőségét, holott erről a nap már gondoskodott. Még jobb a túrómaszk: keverjen össze két evőkanál túrót vízzel. 15 percig maradjon az arcán, aztán langyos vízzel öblítse le. Csodát művel a hideg gyógyföldpép is (a szem környékét szabadon kell hagyni!), amelyet egy negyedóra múlva nedves, meleg borogatással szedjen le. Utána ne feledkezzék meg a bekrémezésről! Fürödjék a homokban! Temettesse be magát, hogy csak a feje lássék. Maradjon 20 percig a naptól átmelegített homokban, s utána fusson a vízbe tisztasági fürdésre.
Tételezzük föl, hogy Ön mégis vétkezett, és leégett. Most talán érzi, mit követett el teste ellen. Hát nem kár a szabadság minden órájáért, amely könnyelműsége miatt kárba vész? Büntetésképpen most kényszerűen abba kell hagynia minden napfürdőzést. A leégés nemcsak a szépségnek árt, hanem az egészséget és az életerőt is aláássa. Sietteti az élő szövet és a sejtrészecskék leépülését, és fiziológiailag hónapokkal öregít bennünket.

• Első fokú leégés esetén, tehát ha a bőr kivörösödik, de hólyagok nem képződnek, púderezze be bőrét könnyedén illatosítás nélküli hintőporral.
• Segíthet a túrómaszk is.
• Ha hólyagocskák keletkeznek, azonnal menjen orvoshoz.

Ka­la­pot és nap­szem­üve­get fel!

A haj a nyári szabadság idején a megváltozott viszonyok miatt, szintén különleges ápolást igényel. A legjobb, ha a napon könnyű szalmakalapot visel, a vízben pedig alkalmas fejfedőt. A nap, a víz, különösen a sósvíz, erősen kiszárítják a hajat, és merevvé teszik. Ez különösen érvényes szőkített és festett hajra.

• Eleinte kefélje a haját többször, mint általában szokta.
• Bőven zsírozza be, úgyhogy szigetelőréteg óvja az ibolyántúli sugaraktól.
• A tápláló pakolások a tompa, kiszáradt hajnak újra életet adnak.

A szem gondozásáról se feledkezzék meg a napozás során! A leghelyesebb, ha lemond arról, hogy erős napfényben olvasson, különben a szem összehunyorítása nyomán óhatatlanul jelentkeznek az ismert nyári szarkalábak. És ha mégis be akarná fejezni estig a krimijét, vegyen föl napszemüveget. Persze ne valamilyen divatos keretet színes ablaküveggel, hanem olyat, amely valóban óvja a szemét.
Így ni, most végre tudja, ki a tettes... És miközben ujjain számolgatja, hány szép napja marad még a strandolásra, hadd meséljünk el egy kis történetet, amely az egyik angol tengeri fürdőhelyen esett meg. A 70 éves Miss Gordula Smith a szálló igazgatóját a szobájába kérette, és energetikusan közbeavatkozását kérte. Az igazgató, aki már rég hozzászokott a vendégek panaszaihoz, engedte, hadd beszélje ki magát a hölgy. S így megtudta, hogy az érdemes dáma haragját egy meztelen férfi keltette föl.

• Hát Ön nem látja ezt az embert? – kérdezte a hölgy indulatosan.
• Ott fekszik lenn a strandon, s nemhogy fürdőnadrág, de még egy fügefalevél sincs rajta!

Az igazgató az ablakhoz lépett, és nem látott semmit. A kisasszony még jobban kikelt magából: – Így persze hogy nem láthat semmit! Álljon csak az asztalra, és fogja a látcsövemet...!