A rendes látással rendelkezők számára természetes, hogy az álom, az álmodás folyamata intenzíven vizuális jellegű: az álomállapotban tipikusan élénk jelenetek zajlanak le agyunkban harsány képekkel, amelyek napi élményeinken, félelmeinken, örömeinken alapulnak. A hangok általi stimuláció jelentős, de ennél kisebb szerepet játszik álmainkban, az ízlelés és a szaglás pedig tulajdonképpen alig van jelen, bár nyilván ahány ember, annyiféle álom.

A Hartfordi Egyetemen végzett kutatások most azt bizonyították be, hogy a vakok esetében jelentős mértékben attól függ, mit látnak – látnak-e egyáltalán valamit – álmukban, mikor veszítették el a látásukat. A születésüktől fogva vakok természetesen álmukban sem látnak vizuálisan megjelenő képeket, viszont intenzívebb íz-, érintés- és színélményekről számoltak be álmaik kapcsán. Érdekesség, hogy esetükben több utazással, közlekedéssel kapcsolatos félelem vagy szorongás jelent meg, mint látó társaiknál, ami nyilván mindennapjaik egyik legsarkalatosabb kérdésére jelent reakciót: arra, miként találnak el biztonsággal egyik helyről a másikra.

A kutatók végső megállapítása szerint az 5 éves koruk előtt megvakult emberek ritkán tapasztaltak vizuális jellegű élményeket álmaikban. Akik azonban a jelzett kor után vakultak meg, továbbra is gyakran látnak álmukban, de a tisztaság és az élesség az idő haladtával egyre jobban fakulnak.