A NASA 1959-ben, amikor az első amerikai űrhajósokat keresték, még nem tudta pontosan, hogy valójában milyen típusú jelöltek után kutakodjék. Felmerült a hegymászók vakmerősége, a harcokban edzett pilóták elszántsága, de egyik magatartásforma sem felelt meg annak, aminek az űrutazóknak kellett megfelelniük. A jelölteknek többrétű tulajdonsággal kellett rendelkezniük, és olyan jellemvonásokkal bírniuk, mint a józan ítélőképesség, műszaki szakértelem, mérnöki tudás.

Amikor John Glenn űrhajóst kiválasztották a Mercury űrutazásra, előtte ötszáz tesztpilótát vizsgáltak meg, majd 32 jelölt maradt. Az orvosoknak köszönhetően nemcsak a fizikai erőnlétüket tesztelték, hanem a mentális állapotukat is. Átnézték az összes jelölt élettörténetét, beleértve a magánéletük titkait is, majd különféle pszichológiai teszteket töltettek ki velük. Ezek között voltak a személyiséget feltérképező, az alkalmasságot vizsgáló, valamint a stressztűrő képességet elemző feladatlapok. De arra is kíváncsiak voltak, hogy a jelölt mennyire képes izolált körülmények között dolgozni, hogyan viseli el a különféle zajokat és egyéb kellemetlenségeket, amelyek egy űrutazással járnak.

Eleve kiszűrték azokat, akik elhamarkodottan cselekszenek, öngyilkosságra hajlamosak vagy szexuális devianciában szenvednek. Menteseknek kellett lenniük mindenféle pszichés betegségektől és rendellenességektől. A „fenegyerek” típusúak sem jöhettek szóba, mert elvárás volt, hogy hideg fejjel gondolkozzanak.
   
Most, a 21. században új kihívások léptek előtérbe. Már a Mars bolygóra való utazás foglalkoztatja a szakembereket, és azokat az önjelölteket, akik vállalkoznának erre az igazán vakmerő útra. Ha sikerülne is megvalósítani az utat, az óriási távolság miatt nem lenne elegendő idő, hogy visszahozzák az utasokat. 


Forrás: BBC