„Nem kell feltételezni, hogy ez irracionális dolog. Ha valaki magában beszél, felszabadultabb, bátrabb, nem kötik szabályok és képes saját magát is meglepni azzal, ami kijön a száján” –

vélekedik Gary Lupyan pszichológus, a Wisconsin Egyetem docense, aki munkatársaival együtt kutatta az önkifejezésnek ezt a módját. Kísérleteit számos tanulmányban leírták. Az egyik ilyen kísérlet arról szól, hogy a jelöltek egy csoportját megkérték: egy kivetítőn megjelent tárgyat nevezzenek meg hangosan, míg a csoport másik felének nem volt szabad ezt tennie, nekik csendben kellett maradniuk.

A kutatók arra jutottak, hogy azok, akik hangosan megnevezték a tárgyakat, sokkal gyorsabban azonosították őket a képernyőn. A kísérlet eredményeképpen más pszichológusok is arra biztatják az embereket, hogy bátran beszéljenek magukban. Ez nemcsak a memóriát fejleszti, hanem más területeken is érezteti kedvező hatását. Például ha valaki dühös, jót teszünk vele, ha hagyjuk magában beszélni. Ezáltal kiadja magából a dühöt, és hamarabb megnyugszik.

Más pszichológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy az emberek általában értelmes, empatikus társakkal osztják meg legszívesebben a mondandójukat.

Nos, ki lehetne a legértelmesebb és empatikusabb társ, mint saját magunk?  Az önmagunkkal folytatott diskurzus fejleszti az önkritikát is. 

Egyébként érdemes megfigyelni, hogy a kisgyerekek milyen gyakran beszélnek magukban. Ösztönösen cselekednek, mert tudják, hogy ez jó nekik. Hangos beszédük fejleszti a képességeiket, önbizalmukat.


Forrás: BBC