A kutatás összesen tizenegyezer ötszáz, harminc és hatvan év közötti nőre terjedt ki – a fiatalabb életkor itt is kockázatcsökkentő tényezőként szerepelt, ám ennek ellenére a statisztikai mutatók mindenképp jelentékenynek tűnő rizikófaktorra irányíthatják rá a figyelmet.
A szívrohamon már átesett nők terhességi történetét áttekintve a kutatók azt tapasztalták, hogy körükben minden negyediknél előfordult már spontán vetélés, és ezt a statisztikai mutatót tovább rontja az a tényező is, hogy egyes vetélések az előtt következnek be, hogy az állapotos nő egyáltalában tudomást szerezne terhességről.
Az ötszörös rizikót előrevetítő eredményeket a szakemberek úgy kapták, hogy az adott csoportban a vizsgálatból már eleve kiszűrték a szívproblémákat és a szívproblémákhoz vezethető egyéb tényezőket, mint például a túlsúlyt, a dohányzást vagy az alkoholfogyasztást – vagyis egyik ok sem állhatott a vizsgálat résztvevőinél bekövetkezett vetélések hátterében.
A Cambridge Egyetem professzora, Gordon Smith szerint más tanulmányok azon nők körében jelezték szívbetegség kockázatát, akiknek bizonyos terhességi komplikációik voltak, és akiknél a terhesség végül vetéléssel végződött. Úgy vélte, az is lehetséges, hogy létezik valamiféle hajlamosító tényező, amely a szívbetegségekre és a vetélésre egyaránt hajlamossá tesz, ez pedig a terhesség alatt a vetélés megnövekedett kockázatában, a későbbi életévekben pedig a szívbetegség nagyobb rizikójában mutatkozik meg. Feltételezi, hogy mindezzel esetleg kapcsolatba hozható a véralvadásra való fokozott hajlam. De a valódi válasz az, hogy egyelőre nem tudjuk – mondta.
Német szakértők – a bizonytalanságok ellenére – elismeréssel nyilatkoztak az eredményekről, mivel szerintük a Heart-ban megjelent tanulmány „lényegesen megnövekedett” kockázatra hívja fel a figyelmet, épp ezért úgy vélekednek, hogy az orvosoknak a vetéléseket, mint fontos indikátorokat, tanácsos lenne rögzíteniük.