Most, hogy lassacskán tavaszodik, eljött a szerelem évszaka, kiragadunk egy olyan betegséget kiváltó okot, amelyet a modern kor „termelt ki” magának.

Amióta a nő és a férfi megjelent a Földön és benépesítette azt, a történelem viharaiban és a természet békéjében kialakította az egymáshoz vonzódó két nem sajátos vonásait, egymáshoz való kötődését, szerepét. Így lett a nő a védtelenség, a lágyság, a kiegyenlítés megtestesítője, aki sokszor önmagáról is lemondva áldozatot hoz a harmónia megteremtése érdekében. A nő a Hold energiáit használva is gyámolításra szorul a klasszikus férfi által, aki vonzó és oltalmazó társa, s szellemi ideái eléréséért párja lelki támogatásával képes a végsőkig is harcolni.

Nos, mint minden civilizációs termék az emancipáció is kiváltotta negatív hatásait is, s meghozta áldozatait, méghozzá azáltal, hogy a nő- és férfiszerepeket sok esetben a végsőkig eltorzította. Gondoljunk csak bele, hányszor tapasztaltuk, hogy a nők egy része használati cikknek tekinti társát, és nőiessége elfojtásával ügyeskedő amazonként zsákmányolja ki szellemileg és fizikailag. A modern férfi sem jobb a deákné vásznánál, hiszen hasonló mértékű torzuláshoz vezethet, ha a férfi nem tiszteli kellőképpen a nőt, mint szerető, összetartó erőt, ha nem osztja meg vele problémáit, anyagi javait, szabadidejét. Ezekben az esetekben a partnerek energiáinak túlságosan nagy része összpontosul a mindennapok problémáira, a konfliktusok megoldására. A tartós stressz, a belső kiegyensúlyozatlanság okozta energiaszint-esések remekül mérhetők. Az alacsony energiaszintek pedig különböző betegségek kialakulásához vezetnek. Ennek tudható be a XX. századra oly jellemző Szépia típusú nő megjelenése is.

Egyik csoportja a magas, vékony, harcos, racionális nő, aki nem tűri a kiszolgáltatottságot. Másik jellegzetes csoportba a kissé telt, vékony bőrű, gyakran szeplős nők tartoznak, akikben szintén megvan a vágy, hogy függetlenek és határozottak legyenek, csak nem rendelkeznek a megvalósításhoz szükséges energiával.

Nemcsak a nő és férfi egészsége károsodik a rohanó élettempóban, a hagyományos értékek elvesztésével. A családi csatározások legnagyobb vesztesei a gyerekek, akik a körülöttük lezajló tragédiákra gyakran betegségekkel reagálnak. A gyermek saját biztonságának veszélybe kerülése estén, a veszteség megélése közben az oxigénből és táplálékokból nyert energia pályáit blokkolja, amely mérhető energiaveszteségként jelentkezik. A megszülető gyerek az ideálist megtestesítő anyaméh elvesztése után, a külső környezetből felé áramló negatív hullámok hatására számos esetben bőrbetegséggel reagál.

Nem szabad elhanyagolnunk a megfelelő környezet szerepét a gyógyulásban ill. a betegségek okainak megszüntetésében. Az összetartó szeretetet elsősorban a családban kell megélnie a gyereknek, hiszen érzelmi gazdagságát, viselkedésmintáit itt tapasztalhatja, fejlesztheti.

Fontos tehát, hogy a férfi és a nő önismeretén, önelfogadásán keresztül felülemelkedjen a mindennapi anyagi valóságon, képesek legyenek áldozatot hozni egymásért, és megteremteni a párkapcsolat harmóniáját. Ez viszont csak úgy történhet meg, ha nem akar egyik sem görcsösen változtatni természet adta szerepén, és képes őszintén, feltétel nélkül szeretni.