Gyógyszertári varázsszerek

2001.09.30.

Gyógyszertári varázsszerek

Sokunk emlékezetében él a hajdani megfázások kezelésére használt kakukkfű szirup, vagy ánizsos köptető, amiből titkon még kortyoltunk, mert olyan finom íze volt. Fehér redős sapkában a lázmérő mellett vigyázta betegágyunkat.

A gyógyszerterápiához és a betegség megelőzéséhez jól használható gyógyszerformákra van szükség ma is. Ezek nagy részét gyárakban állítják elő, de néhány közülük még ma is csak a gyógyszertárakban készül. Az orvos írja fel, és szigorúan ellenőrzött keretek között a gyógyszertárban válik kezelésre alkalmas „varázsszerré”. Ezekre ma is nagy szükség van, holott rohanó időket élünk, és naponta nő a gyári készítmények száma. Bízom benne, hogy újjáéled, és nem tűnik el végleg a gyógyszertárak kínálatából ez a hatásos kezelési lehetőség.

Gyógyszertárban készülhetnek: krémek, kenőcsök, köptetők, kúpok, pirulák, porok. Hatásosságukat sokszor megnöveli az a tény, hogy személyre szabottak, pontos névvel, használati utasítással és eltarthatósággal rendelkeznek. Nem kis érdemük, hogy az áruk jóval kedvezőbb, mint hasonló hatású társuké. Sajnos, egyre kevesebb orvos ír fel ilyen recepteket, és egyre kevesebben vállalják el az elkészítésüket, az alapanyag hiányára hivatkozva. Nem volt így mindig! Gyógyszerészek alapították a XX. sz. nagy gyógyszervegyészeti gyárait, amelyek nemegyszer gyógyszertárakból alakultak ki. De ne ugorjunk ekkorát! Kalandozzunk egy kicsit a történelemben.

Már az ősidőkben megfigyelték, hogy egyes növények gyógyhatásúak. Ebben az időben a gyógyítás főként az asszonyok feladata volt. Később Egyiptomban papi dinasztiák foglalkoztak a gyógyítással, gyógyszerkészítéssel. A leírásokat nagy titokban tartották, és csak az utódoknak adták át. Az ókori Görögországban már dolgoztak „orvosgyógyszerészek”, akik főleg a templomok mellett folytatták mesterségüket. Rómában az odavándorolt görögök, zsidók voltak a gyógyítók. Az I-II. évszázadban Claudius Galenus, római orvos-gyógyszerész készített először összetett gyógyszereket (főzetek, teák, tapaszok, porok). Az ilyen készítményeket Galenusról „galenikumoknak” nevezzük. A népvándorlás idején az arabok, majd a spanyolok fejlesztették a gyógyászat mesterségét. Elsőként az araboknál különült el az orvosi és a gyógyszerészi tevékenység. Európában a kolostori gyógyszertárakon kívül 1140-ben létesítettek polgári patikát. Magyarországon 1308-ban Budán állították fel az első gyógyszertárat. Homályos, sötét helyisége misztikus jellegű volt, kitömött állatok, hüllők díszítették a falakat.

Magyarországon a XVII. században különült el az orvosi foglalkozás a gyógyszerészétől. A Lex Sanitaria Ferdinanda (1644) megtiltotta, hogy az orvos gyógyszerészi tevékenységet folytasson. Sokáig a gyógyszerész gyűjtötte az ásványokat és a gyógynövényeket. Az akkori körülmények között a laboratóriumokban számos nagy felfedezés született. A természettudományok fejlődése lassan eloszlatta a gyógyszertárak misztikus jellegét. Mint látható e szakmának, nagy múltja van. Kár lenne elfelejteni.


Szakértőink

dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus



Bezár