Csökken a hólyag vizelettartási képessége, a kapacitása, s a betegnél már fél-egy deciliter vizelet tűrhetetlen vizelési ingereket kelt, s így az átlagos napi 1-1,5 liter vizeletet akár húsz részletben üríti, igen gyakran vizel. A vizeléskor, és utána a húgycsőben jelentkező égő-csípő érzés és hólyaggörcsök a panaszokat szinte az elviselhetetlenségig súlyosbíthatják.

A fenti „klasszikus” hólyaghurutos tünetek hátterében többnyire az alsó húgyutak heveny, baktériumok okozta fertőzései állnak. A diagnózis könnyű, a tipikus tünetek mellett genny, baktériumok, esetleg vér kimutatása a vizeletben: bakteriális cystitis.
Többnyire a kezelés is egyszerű: antibiotikum adása, s ha csak lehet, baktérium tenyésztés eredménye alapján, a kitenyésztett baktériumtól függően, „célzottan”. A fertőzés megszüntetésével a tünetek is elmúlnak.

Nehezebb az orvos (s főleg a beteg) dolga, ha ún. abacterialis cystitisről van szó, tehát olyan hólyaghurutról, ahol az ok nem bakteriális fertőzés, hanem valami más, többnyire ismeretlen eredet. Ilyenkor negatív a vizeletlelet, s ezért antibiotikum adásától sem várható eredmény. Gyakran a nehezen megfogható, s az antibiotikumra nem reagáló tünetek miatt a beteg is magára marad, s az orvos valamilyen kibúvóval nem vállalja a további kezelést.

Pedig gyakori jelenség, hogy többé-kevésbé típusos hólyaghurutos tünetek állnak fenn negatív vizeletlelet mellett is. Ennek több oka is lehet. Lehet, hogy a kórokozó baktériumok elpusztulása után bizonyos gyulladásos jelenségek (szövetközi vizenyő, a hólyag beidegzésének fokozott érzékenysége) továbbra is fennmaradnak, vagy szomszédos szervek (pl. méh, vagy petefészek, illetve prosztata, ondóhólyag) gyulladásos folyamatai a környezetükre terjedve befolyásolják a hólyag működését és beidegzését. Mivel a panaszok többségét a gyulladásos folyamatokra, valamint a fokozott érzékenységből adódó fokozott görcskészségre és a koncentrált vizelet irritáló hatására lehet visszavezetni, logikus (és a gyakorlat tapasztalatának is megfelel), hogy a tüneti kezelés alapját gyulladáscsökkentő, görcsoldó és vízhajtó hatású szerek képezik. Léteznek ma már olyan növényi kivonatok, amelyek ezt a hármas hatást együttesen biztosítják. Szedésük a kínzó panaszok drámai javulását eredményezheti.

Amennyiben azonban ezek a növényi készítmények sem hoznák meg a várt hatást, fontos tudni, hogy ilyenkor urológus szakorvoshoz kell fordulni, akinek hasonló tüneteket okozó súlyosabb betegségeket kell kizárnia (pl. intersitialis cystitis).