A gyermek biztonságérzete akkor alakul ki, ha az élet megszokott kerékvágásban halad, ha mindennek megvan a maga helye és a maga ideje. Ez az értelme az őket körülvevő világnak. Ez a világ meglehetősen vad és meghökkentő lenne, ha bármi történhetne bármikor, s ugyanarra a viselkedésre különböző időben különböző féle válaszokat kapnának. Ha tudják, hogy kitől és mire számíthatnak, az megkönnyíti dolgukat. A gyermeknek szüksége van biztonságra, jól látható útjelzőtáblákra, ugyanakkor sérülékeny is, és saját személyiségét is építi.
Pórázon vagy szabadon?
A hétköznapi rutin nagyon fontos, ugyanakkor arra is figyeljünk oda, hogy ez ne kössön gúzsba. A gyereknek hagyjunk kellő mennyiségű szabadidőt önmagára, s elegendő lehetőséget arra, hogy a történésekre spontán, a maga módján reagáljon. Ha viszont túlságosan magára hagyjuk a gyerek megzavarodik és ideges lesz. Meg kell tehát találnunk a kényes egyensúlyt a szabadon, mégis irányítva között. A napirendet nem kell percre pontosan követni, ugyanakkor közösen tervezzük meg a napi teendőinket, az étkezéseket, az alvást. Minden együtt töltött idő élvezetes legyen, s ettől mindig örömmel várt.
Mikor dönthet a gyerek?
Vannak helyzetek, amikor feltétlen és nagyon szigorú kontrollra van szükség. Amikor első a biztonság, szóba sem jöhet a gyerek véleménye: forgalmas útkereszteződésben, vagy a gyertyagyújtás rítusánál. Akkor is következetesnek és keménykezűnek kell lennünk, ha a gyerek egészségéről van szó: evés előtt mindig kezet kell mosni, ha megvan fázva nem mehet strandra. Nem lehet vitatéma az egészséges táplálkozás, vagy az elegendő alvás sem. Másfelől a gyereknek meg kell tanulniuk a lehetőségek között választani, önállóan döntést hozni, és ezért saját magának felelősséget vállalni. Ahogyan a gyermekünk cseperedik, egyre több döntési lehetőséget kínáljunk fel számára. A kicsiknél kezdjük ilyenekkel: milyen levest szeretnél ebédre: karfiolt vagy karalábét? A parkba menjünk biciklizni, vagy a játszótérre hintázni? A piros pulóveredet veszed fel, vagy a kék kardigánodat?
És ha hisztizik?
Időről időre minden gyerek megpróbálkozik azzal, hogy hisztizéssel érjen célt. Ez fejlődésük teljesen természetes velejárója. Amikor a gyermek tudatára ébred, hogy önálló személyiség, önállóan akar dönteni kis élete minél több, számára fontos kérdésében. Mivel a sírással egész eddig sikereket ért el, ezt próbálja most is bevetni. A legfontosabb, hogy megértessük vele: ez nem vezet célra. Ha egyszer is engedünk, legközelebb még nagyobb csetepatéra legyünk felkészülve. Gondolkodjunk előrelátóan, próbáljuk a hisztiket megelőzni. A gyerekkel „felnőttként” bánjunk, beszéljünk vele részletesen, világosan magyarázzuk el mit és miért nem lehet vagy nem szabad. Másik oldalról minél többször kérjük ki a véleményét, támaszkodjunk észrevételeire, hallgassunk rá.
Sohasem késő!
Sok szülő megadóan legyint ezekre a jó tanácsokra, mondván: az én gyerekem már megszokta, hogy azt vesz fel amit akar, s azt eszik, amit éppen megkíván. A helyzet sohasem reménytelen, legalábbis nem szabad feladnunk. Fokozatosan és jól átgondoltan próbáljunk meg változtatni. A ruháknál és az étkezéseknél csökkentsünk a választási lehetőségek számát, ugyanakkor kínáljuk fel mindig egy-egy kedvencét. Próbáljunk meg észérvekkel hatni, vagy saját javunkra fordítani érzelmi hullámzásait. Ne legyünk engedékenyek a lefekvéskor sem. A villanyoltás utáni perceket varázsoljuk bensőségessé, ám ne engedjünk a „csak még egy mesét, csak még egy narancslét, csak még öt percet” csábításának. Ilyenkor kőszívűnek látszunk, ám ha gyermekünket következetesen neveljük, ezzel felnőtt életét könnyítjük meg.
