A mo­dern bioener­ge­ti­kai ku­ta­tá­sok azt bi­zo­nyít­ják, hogy a vi­lá­gos­kék szín ja­vít­ja az em­ber han­gu­la­tát meg­nyug­tat, sőt a test­hő­mér­sék­let és a vér­nyo­más csök­­ken­té­sé­re is ha­tás­sal van, eny­hí­ti a fáj­dal­mat. A tü­re­lem szí­ne.
A pszi­cho­ló­gi­ai tesz­tek sze­rint a kék és a sö­tét­kék fő­leg a nők kö­ré­ben nép­sze­rű.
Más pszi­cho­ló­gu­sok ar­ról ír­nak: a vö­rös szín ak­ti­vi­tást, erős aka­ra­tot, ha­ta­lom­vá­gyat, lob­ba­né­kony­sá­got szim­bo­li­zál. A vö­rös szín leg­job­ban fá­raszt­ja a sze­met, in­ger­li az ideg­rend­szert.
A ró­zsa­szín a lágy, kis­sé gye­re­kes ter­mé­sze­tű­ek szí­vé­hez áll kö­zel. A gya­kor­la­ti­as em­ber nem ked­ve­li. A zöld meg­nyug­tat. Aki ezt sze­re­ti, ön­iga­zo­lás­ra tö­rek­szik, szá­má­ra ez na­gyon fon­tos.
Aki nem sze­re­ti a zöld színt, tart­son ön­vizs­gá­la­tot, nem fél-e túl­zot­tan az élet­ben adó­dó prob­lé­mák­tól, a sors sze­szé­lyé­től.
A kö­zép­kék a lel­ki bé­két fe­je­zi ki. Sze­re­ti, aki emel­ke­dett szem­lé­le­tű, ké­pes fi­gyel­men kí­vül hagy­ni a „min­den­na­pi hi­á­ba­va­ló­sá­go­kat”. Aki­nek ez tet­szik, az több­nyi­re sze­rény, melankoliára haj­la­mos, és ke­vés az ön­bi­zal­ma.
A kék szín nyug­tat­ja a sze­met, és jól hat a szív­rit­mus­ra.
A sár­ga az ér­te­lem, az élet­öröm ki­nyil­vá­ní­tó­ja. Az olyan em­be­rek ked­venc szí­ne, akik­ben tu­dás­szomj ég, köz­lé­ke­nyek, jól al­kal­maz­kod­nak a kü­lön­bö­ző szi­tu­á­ci­ók­hoz. Ez a szín op­ti­miz­must su­gall.
A bar­na a nyug­ta­lan­ság, a ki­e­lé­gí­tet­len­ség szí­ne. A pszi­cho­ló­gu­sok gya­kor­la­ti ta­pasz­ta­la­ta sze­rint a bar­na tó­nust azok ked­ve­lik, akik nyo­mott han­gu­lat­ban van­nak. Bel­ső konf­lik­tust, gyen­ge­sé­get és ag­res­­szi­vi­tást je­lez­nek.
Aki a fe­ke­te színt sze­re­ti a ru­ház­ko­dá­sá­ban, bi­zony­ta­lan ön­ma­gá­ban, gyak­ran sö­tét szín­ben lát­ja az éle­tet, bol­dog­ta­lan. A fe­hér ide­á­li­sabb mind­egyik más szín­nél, nem vált ki in­ge­rült­sé­get és vi­tát.
Hogy me­lyik színt vá­laszt­juk, ez sok min­den­től függ: han­gu­lat­tól, köz­ér­zet­től, idő­já­rás­tól. Sőt, az élet­kor­ral is vál­to­zik az íz­lé­sünk. Ha­tás­sal van rá pél­dá­ul jel­le­münk, az év­szak, és nem utol­só sor­ban a di­vat vál­to­zá­sa is.