A hangsúly itt is a mértékletességen van. Egy szelet csokoládé senkinek sem árt, ha viszont napi két táblát tömünk magunkba, menthetetlenül el fogunk hízni, és hosszabb távon szervezetünk cukorháztartása is felborul.

 

 

Miért nem sikerül megállni egy sor csokinál vagy egy szelet tortánál? A válasz nagyon egyszerű: mert az édességek boldogsághormonokat termelnek az agyban, tehát ha ez nem is tudatosul, jobb kedvünk lesz tőlük. (Nem véletlen, hogy a nők például jellemzően édességbe fojtják a mindennapi bánataikat.) A csapda másik oldala, hogy az édességek megemelik a vércukor-szintet, ami azonban később nagyon drasztikusan lezuhan, ez pedig éhséget okoz. Vagyis aki sok édességet eszik, az idővel valószínűleg mindenből többet fogyaszt majd. A fruktóz, azaz a gyümölcscukor ilyen szempontból jobb hatású, mivel lassabban bomlik le.

 

 

Az étcsokoládé kakaóból, cukorból és egyéb összetevőkből áll, a hangsúly azonban a kakaón van. Méghozzá sok kakaón: minél több van benne, annál sötétebb a színe, annál keserűbb, és annál minőségibb, drágább is. A „hétköznapi” étcsokoládék kakaótartalma általában 50-60 százalékos. És hogy miért egészséges? Mert nagyon gazdag antioxidánsokban, ezek pedig jótékony hatással vannak a keringési rendszerre, a szívre, az agyra. Viszont ettől még ez is hizlal, vagyis mértéktelenül fogyasztani ugyanúgy nem ajánlatos, ahogyan a tejes változatokat sem, amelyeket az említett komponensek mellett még tejszármazékokkal is felturbóznak.

 

 

Ugyan így nevezik, a fehér csokoládéból pont az hiányzik, amitől a csokoládé csokoládé lesz, vagyis a kakaó. Különböző tejadalékokkal viszont telenyomják a gyártási folyamat során, így a koleszterintartalma ugyanolyan magas, mint akármilyen tejcsokoládénak, csak éppen a kakaó antioxidánsai nincsenek benne. Mértékkel ettől függetlenül természetesen ez is fogyasztható.

 

 

Hiába állítják ezt sokan. A vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag méz valóban nagyon egészséges, de nem hizlal kevésbé, mint a sima ipari cukor, a barnacukor pedig más eljárással készül, mint a fehér, de kalóriaértéke lényegesen nem tér el tőle. Vagyis mértéktelenül ezeket sem szabad fogyasztani.