Majd csak kinövi...
Sokszor tapasztalom, hogy mintegy mellesleg említik meg, sok esetben konkrét rákérdezéskor derül ki: „bizony, éjszaka történnek kis balesetek”. Bár jóval elmúlt már három éves a gyerek, az anyuka nyugtatja magát: „a családban másokkal is előfordult, én is későn lettem szobatiszta.” Sokáig reménykedünk abban, hogy a gyerek majd csak kinövi. Az éjszakai felriadások, ujjszopás, bepisilés csecsemőkorban még természetesek.
Nyugtatjuk, türelemre intjük magunkat, hasonlónak gondoljuk a kétéves kori dackorszakhoz, ami idővel elmúlik, csak ki kell várni. Komplikáltabbá teszi ezekhez a zavarokhoz való viszonyulásunkat az a közhiedelem, hogy csak „rossz szokások”, amelyeket ráhatással, jutalmazással, büntetéssel meg lehet szüntetni. Mindenfélével próbálkozunk – nagyszülőktől, szomszédoktól hallott módszerek – amelyek a tünetekre irányulnak, és csak ritkán a felszín alatt megbújó okokra. A toleranciánktól, a családi légkörtől és a nevelési elveinktől függ, hogy a sikertelen kísérletek után mikor fordulunk szakemberhez.
Félelmek és szorongások
Ha hirtelen megváltozik a gyerekünk viselkedése, nem akar óvodába menni, éjszaka bepisil, habár már szobatiszta volt, vagy elkezdi rágni a körmét, ez legyen számunkra jelzés: valami baj van. Nagyon sok esetben nem tudjuk egy konkrét kiváltó okhoz kötni, vagy éppen elmegyünk egy fontos tényező mellett.
A kisgyerek szorongásai, félelmei sokfélék lehetnek. Minél kisebb, annál nehezebb a dolgunk, mivel gondolkodásuk mágikus, vágykielégítő, mindenható, a belső fantázia és a külső realitás még összemosódik. Volt egy olyan esetem, ahol kiegyensúlyozott, jól fejlődő gyermeknél súlyos alvászavarok léptek fel, látszólag minden ok nélkül. A terápia során egy játék alkalmával kiderült: azt kívánta bárcsak halna meg a kistestvére. A testvér megbetegedett, kórházba került, és mindezt úgy élte meg, hogy ő okozta a bajt.
A leggyakoribb tünetek
A teljesség igénye nélkül emeljünk ki pár tünetet, miről is szólnak ezek nekünk, szakembereknek. Kezdjük a szobatisztasággal kapcsolatos zavarokkal. Itt nagyon lényeges kérdés, hogy egyáltalán kialakult-e négy év körül? (a fiúk, mint sok más dologban, itt is lustábbak.) Első lépésként orvosi vizsgálatra van szükség, az organikus okok kizárása miatt. Ha közelebbről megnézzük, ez a gyerek első önszabályozó, önkontroll funkciója. Amennyiben a szobatisztaság idejében nem alakul ki, az bizony szólhat a családban rosszul funkcionáló szabályokról, keret nélküliségről is.
Az ujjszopás, és az ebből iskolás korban gyakran kialakuló körömrágás, a szeretteinktől való elszakadás, az elhagyatottságból adódó izgalom levezetésére szolgálhat. A tik különféle formái mindig a környezettel való konfliktusos helyzetet jelenítik meg, illetve ez a szeretett személy elvesztése miatti félelemre adott rossz védekezési mód. A korlátozás keltette indulat elfojtása és a szülőnek való megfelelés ambivalenciájának harca.
Kérjünk segítséget!
A hirtelen megjelenő magatartás-, és funkciózavarok kiváltó okairól nagyon nehéz általánosságban beszélni. Ezek nagyon egyediek, amelyet természetesen meghatároz az adott környezet, amelyben a gyerek él. Amennyiben úgy tapasztaljuk, hogy mindent kipróbáltunk, de a probléma mégis fennmarad, akkor feltehetően ennek hátterében az áll, hogy csak a látható zavarral, tünettel foglalkozunk, és próbálkozásaink nem a mélyben meglapuló okokra irányultak. Ekkor forduljunk szakemberhez. Az ország nagyobb városaiban működnek Nevelési Tanácsadók, Családsegítő Központok, bátran keressük fel ezeket.
Sabján Ilona,
klinikai pszichológus
