Azonban az ilyen kérdések sajnos már korántsem egy tétek nélküli játék részeként merülnek fel, a választ pedig gyakran csak igen kemény belső munka árán sikerül felkutatnunk – önmagunkban.
Levél Annához
„Boldogtalan házasságban élek, 3 gyermeket nevelünk – jelenleg másfél éve viszonyom van egy nős férfival. Szeretnék vele minél többet együtt lenni, de én minél inkább akarom, ő annál inkább hátrál. Azt hiszem, nem szeret igazán. Szakítsak vele, vagy fogadjam el, hogy kapcsolatunk nem több, mint kellemes időtöltés?”
Anna válasza
„Amikor viszonyt kezdett egy másik férfival, úgy tűnik, ezzel elfogadta azt a tényt is, hogy a házassága nem, vagy csak rosszul működik. Most ugyanez a helyzet állt elő új párkapcsolatában is. Vajon miért ismétli meg újra ugyanazt? Boldognak érzi magát? Gyanítom, hogy nem, hiszen különben nem is fordult volna tanácsért…
Mikor az ember boldogtalan, két választása van: vagy elfogadja azt, vagy változtat. Megteheti, hogy elfogadja a tényt, hogy új partnere jól érzi magát e kevés kötöttséggel járó helyzetben, és hogy kapcsolatuk ennél soha nem is lesz több. Vagy választhatja a másik lehetőséget is, ha úgy érzi, ez önnek túl kevés, és többet szeretne az élettől.
Mielőtt azonban döntene, válaszolnia kell néhány fontos kérdésre. Miért tartja fenn ezt a kapcsolatot? De ne férjét okolja, vagy akárki mást saját döntéseiért. Gondoljon az érzéseire, aztán fejezze be ezt a mondatot. Úgy érzem, azért folytatom ezt a kapcsolatot, mert…
A legtöbb ember azért tart szeretőt, folytat viszonyt valakivel, mert szüksége van arra, hogy valaki boldoggá tegye. Önnek talán először azon érdemes elgondolkozni, hogy mi az, ami valóban örömet okoz az ön számára. Másodsorban pedig azon, hogy mi az, ami önt boldogtalanná teszi. A férje? A szex, a magány, az unalom?
Ha nem akar a férjével lenni, akkor hagyja ott. Ha viszont vele akar maradni, akkor nézzen szembe kettejük közös problémáival. Menjenek el házassági tanácsadásra, ha szükséges, vagy ha ő nem akar önnel tartani, menjen el egyedül. Bármi okozza is azt, hogy egy másik férfi karjaiba menekül, szembe kell néznie a PROBLÉMÁVAL, ami valószínűleg nem konkrétan a férje, és nem is a szeretője, hanem valami olyasmi, amivel még nem sikerült tisztába kerülnie.
Sem férje, sem szeretője nem tudja boldoggá tenni Önt mindaddig, amíg Ön nem kerül tisztába saját, legbensőbb igényeivel. A boldogságot először saját magában kell meglelnie, és csak ezután lesz képes tartós kapcsolat kiépítésére – férjével, szeretőjével, vagy akár egy harmadik, valóban érdemes partnerrel.”