A spanyol szakemberek mintegy nyolcszáz beteg esetét vették górcső alá, és arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a reggel hat óra és dél között bekövetkezett szívinfarktusok a szív nagyobb területét károsították, mint a délután vagy éjjel érkezett szívrohamok. A jelentős eltérések a szervezet természetes alvási és ébrenléti ciklusaival állhatnak összefüggésben, de a sajátos kapcsolat pontos hátterét még tisztázni kell, a végleges bizonyossághoz pedig szélesebb körben vett mintákra is szükség lesz.

Azt egyébként eddig is tudták az orvosok, hogy biológiai óránk és a szívrohamok között sajátos kapcsolat áll fent: nem újdonság, hogy reggel, közvetlenül ébredés után nagyobb esély mutatkozik az infarktusra. Azt azonban korábban még sosem vizsgálták, hogy az ilyenkor elszenvedett szívroham nagyobb mértékű károsodási kockázattal is jár.

Az orvosok 811, úgynevezett ST-elevációval járó akut szívizominfarktust elszenvedett beteget vizsgáltak meg. Őket négy csoportba sorolták annak alapján, hogy a nap huszonnégy óráján belül melyik szakaszban érte őket a szívroham. Az eredmények azt mutatták, hogy a reggel hat óra és dél közötti időszakban bekövetkezett infarktusok jártak a legsúlyosabb következményekkel. Az e csoportba sorolt emberek vérében jelentősen magasabb volt azon enzim aránya, amely a halott szívszövetek mennyiségéről tanúskodik, mint azokéban, akik például este hat óra és éjfél között kaptak infarktust. Az eltérés ráadásul meglepően nagy: a reggeli szívrohamok átlagosan a keringési központ ötször nagyobb területét érintették károsan, mint az estiek, legalábbis az enzimszintek alapján a kutatók így becsülték.

A szakemberek az eredményekhez hozzáteszik: napszaktól függetlenül minél előbb kezelik a szívinfarktust, annál kisebb károsodást okoz. Éppen ezért bárki, aki szívroham tüneteit érzékeli önmagán (mellkasi nyomás és fájdalom, kisugárzó fájdalom a vállba, a karokba, légszomj, izzadás, megsemmisülés érzése, hányinger), azonnal hívja a mentőt.