Az anorexiás emberek első lépésként a hizlaló ételeket, elsősorban a süteményeket, tésztaféléket iktatják ki étrendjükből, legtöbbször fogyókúrás céllal, és ezek helyett kizárólag fehérjedús, alacsony szénhidrát-és kalóriatartalmú ételeket fogyasztanak. A fogyókúra azonban náluk önsanyargatásba torkollik.
Az evészavar elhatalmasodásával egyre több étel kerül fel a tilalmi listára, az anorexiások napi kalóriabevitele így akár napi 600 kalóriára is lezuhanhat, ami hozzávetőlegesen a harmada annak a kalóriamennyiségnek, amelyet kiegyensúlyozott életmód mellett ajánlatos elfogyasztanunk. A karcsúsodási szándék ádáz küzdelemmé fajul a kilók ellen a karcsúságért, és az önfegyelem próbájává válik.
Az anorexiások csoportjába tartoznak azok a bulimiásokhoz hasonlóan táplálkozó emberek is, akik a bevitt kalóriáktól úgymond purglással, önhánytatással, hashajtók fogyasztásával szabadulnak meg. Az anorexiának tehát két típusa van: az egyik a korlátozó, a másik a purgáló típus.
Az anorexia az esetek 90 százalékában nőknél fordul elő, és leggyakrabban tinédzserek esnek áldozatául. A legtöbb anorexiás férfi olyan sportolók közül kerül ki, akik elszántan igyekeznek tartani testsúlyukat. A nők között a tinédzsereken kívül a szépségszakmában dolgozókat veszélyezteti leginkább az anorexia.
Az anorexiásoknak rendszerint pszichés és hangulati problémákkal is számolniuk kell, amelyek egyrészt gyökerei lehetnek az anorexiának, illetve más részük az anorexia következményeként jelentkezik. Az utóbbi évek eredményei alátámasztani látszanak azt a magyarázatot, hogy az anorexia olyan összetett probléma, melynek hátterében az egyén pszichés sajátosságai csakúgy meghúzódhatnak, mint a szociokulturális körülmények is, nem utolsó sorban a családi viszonyok és az egyénre nehezedő társadalmi nyomás.
Az anorexiásnak a soványság elérése és megtartása válik fő életcéljává, egész életét az általa kívánatosnak tartott testsúly elérése és megőrzése köti le. E hőn áhított cél érdekében az anorexiások vagy alig esznek, vagy az elfogyasztott táplálékok nagy részét kiadják magukból, mielőtt még azt feldolgozhatta volna szervezetük.
A táplálékhiány következményeként anorexiában jellemző az alacsony testhőmérséklet és vérnyomás, gyakran csontritkulás alakul ki, nőknél igen jellemző még a menstruáció elmaradása is. Az alultápláltságot tükrözi a bőr, a haj és a körmök állapota is. Az éhezés hatására az anorexiások szinte „elfogynak”, szervezetük egyre kevésbé képes ellátni feladatait, súlyos esetben felborulhat a szervezet anyagcseréje és elektrolit háztartása is.
Az anorexiások gyógyítása először is a testsúly normalizálásával kezdődik, majd egy viszonylag kielégítő fiziológiás állapot elérésével indulhat el az a pszichés feltáró munka, mely a hosszú távú gyógyulás kulcsa. Az anorexiás esetek háromegyed része megfelelő kezelés hatására meggyógyul, és újra képessé válik a normális élet folytatására.
Forrás: Comer/Pszichopatológia, Osiris, 2000