A medvehagyma elsősorban annak köszönheti áldásos hatásait, hogy különböző szerves kénvegyületeket tartalmaz nagy mennyiségben: fő hatóanyagai az allicin és a hozzá hasonló vegyületek. Emellett illóolajat, vasat, C-vitamint, prosztaglandint, illetve flavonoid-glikozidokat is rejt magában, és fehérjében is igen gazdag. Hatása sokrétű, általános jellegű problémák esetén nagy hasznát láthatjuk: a néphagyomány szerint egyaránt jó a légúti panaszok enyhítésére és a hasi bántalmakra, mivel javítja az emésztést és fertőtlenít. Étvágytalanság esetén is ajánlott a fogyasztása, mert növeli az éhségérzetet. Enyhíti a gyomor görcsös összehúzódásait, vagyis hasmenés és szorulás esetén egyaránt hasznát vehetjük.

Közismert vérnyomáscsökkentő hatása is. A medvehagyma – a fokhagymához hasonlóan – lassítja a „rossz koleszterin” lerakódását az érfalakban, és javítja a keringést is. Vérzsírcsökkentő hatással szintén rendelkezik. Amennyiben koleszterinproblémáink vannak, javasolt rendszeres fogyasztása, akárcsak keringési betegségek esetén. Mivel gátolja a magas koleszterin- és trigliceridszint kialakulását, a medvehagyma jótékony hatása hozzájárul ahhoz, hogy megelőzhető legyen az érelmeszesedés és a trombózis kialakulása. Enyhíti a megfázásos, köhögéses és légúti panaszokat is.

Külső alkalmazása a bőr gombás megbetegedései esetén hozhat eredményt akár borogatásként, akár medvehagymás oldatos kenegetés formájában, ám ha érzékeny a bőrünk, inkább tartózkodjunk az ilyen formájú felhasználástól. A növényt a tavaszi hónapokban gyűjthetjük be leginkább, és fogyasztása is elsősorban ekkor javasolt, hiszen erősíti az immunrendszert és méregteleníti a szervezete.

És hogy miért válasszuk a fokhagyma helyett a medvehagymát? Mert hatóanyagai aktívabbak, illetve akadnak benne olyan vegyületek is, amelyek a fokhagymából hiányoznak, netán kisebb mennyiségben vannak jelen. Ráadásul ha medvehagymát fogyasztunk, a kellemetlen szagoktól sem kell különösebben tartanunk, mert illata messze nem olyan markáns, mint a fokhagymáé.