Tisztelt Doktor Nő!
16 éves lány vagyok, és a problémám az, hogy már egy éve erősen ingadozik a hangulatom. Mindig mondtam magamnak, hogy ez szokásos, minden kamasszal így történik. De egyre rosszabb, hiszen van olyan hetem/hónapom, mikor nem tudnak velem mit kezdeni, anyira tele vagyok energiával, mint egy hiperaktív kisgyerek, tele ötlettel és elhatározással, de így visszagondolva sok meggondolatlan és felelőtlen cselekedettel. Egy héten keresztül kibírtam napi 3 óra alvással, úgy, hogy semmi féle fáradtságot nem éreztem. Volt, hogy nem bírtam megállítani a kezem/lábam járását, és sokszor megkaptam az emberektől azt, hogy nem értik, mit mondok, mert túl gyors és ugráló, de én ezt sose értettem, mert annyira boldog voltam, ők meg olyan "lassúak". Aztán ez hirtelen eltud múlni, és akkor már semmi nem tud érdekelni, amivel addig foglalkoztam, már fájó szomorúságot, és egyfajta bűntudatot érzek, nem bírok elaludni, de aztán ha elaludtam, nincs erőm felkelni. Volt, hogy a napom nagy részét szuicid gondolatok töltötték ki. A legrosszabb az, amikor egy napon belül ilyen is meg olyan is vagyok. Sokszor inkább már dühöt éreztem, de nem tudtam mitől, hiszen semmi okom nem volt rá, de egyszerűen kívántam a fizikai fájdalmat. Kétszer volt pánikrohamom (bár erre csak utólag jöttünk rá, hogy az volt). Biztos és szerető család és barátok állnak mögöttem, mégsem tudok ezekkel mit kezdeni. Mit kellene tennem? Várjak még, hátha elmúlnak ezek a dolgaim?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Fiatal Barátnőm!
Köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával.
Nagyon jó, hogy elhatározásra jutott, és orvoshoz fordult a panaszával. A javulás első és talán legfontosabb lépése annak felismerése, hogy „baj van”.
A hangulatváltozások – különösen kamaszkorban – mindenkinél előfordulhatnak. Azok a szélsőséges változások, amiket leírt, már nem tekinthetők természetesnek, elfogadhatónak. A szuicid gondolatok sürgetővé teszik, hogy szakemberhez forduljon.
A panaszai alapján „hangulatzavar-betegség” gyanúja merül fel (annak kétpólusú formája).
Javaslom, hogy keresse fel házi orvosát, és kérjen tőle tanácsot, hogy lakóhelyéhez közel hol talál pszichiátert, pszichológust (nevelési tanácsadókban, ideggondozókban, mentálhigiénés gondozókban dolgoznak) .
Mivel előreláthatólag hosszabb gondozásra lesz szükségese, mindenképpen célszerű a szakembert az Ön számára könnyen megközelíthető helyen felkeresni.
Ne halogassa sokáig szakember felkeresését!
Tisztelettel:
dr. Nagy Andrea
