Először is tisztázni kell: a pók motivációja sosem azonos a szúnyogokéval, ha megmarnak minket, hiszen ezek az állatok rovarokkal táplálkoznak. Vagyis a pók elsősorban akkor csíp, ha veszélyben érzi magát. Mérge ugyanakkor összetettebb a darazsakénál vagy a méhekénél, hiszen elsődleges funkciója nem a védekezés vagy a támadás, hanem az áldozatok elkábítása és könnyebb fogyaszthatóságuk elősegítése. Mivel a méreg nagyrészét különböző fehérjék alkotják, az emberre ezek az anyagok igazán nem veszélyesek, de a csípés megduzzadhat, helye kipirulhat. Ilyenkor elegendő fertőtleníteni a kérdéses területet, és lehetőleg még akkor se vakarjuk, ha elviselhetetlen a viszketés, mert könnyen felülfertőződhet.
Magyarországon valamivel több mint ezer különböző pókfajta honos, közülük leggyakrabban házi zugpókokkal, keresztespókokkal vagy kaszáspókokkal találkozhatunk a lakásban vagy a ház körül. Egyikük sem mérgező, vagyis ha megmartak minket, alapesetben felesleges orvoshoz rohanni: hacsak nem vagyunk allergiásak, nem lesz komolyabb bajunk. Ha azonban külföldön, főleg egzotikus vidékeken töltjük a nyári szabadságot, érdemes előre tájékozódni a helyi pókfajtákról. A legismertebb mérges pókok közé tartozik a fekete özvegy, amelynek mérge súlyos izomgörcsöket, hányásrohamokat és légzési nehézségeket okozhat. Még ennél is veszedelmesebb a barna hegedűpók mérge, amely a sejtek halálához vezethet az adott területen. A mintegy tizenöt centiméteres, Amerikában és Ausztráliában is honos vadászpók mérge nem veszélyes igazán, ám szinte elviselhetetlen fájdalmat okoz. A gyakran házikedvencként tartott madárpókok támadása szintén inkább csak kellemetlenségekkel jár, mintsem igazán veszedelmes lenne. Más pókok mérge különös hatásokkal jár. Ilyen például a brazil vándorpók, amelynek harapása akár halálos is lehet, így azonnal kórházba kell szállítani az áldozatot, de az éles fájdalom és a láz mellett férfiaknál hosszas erekciós görccsel jár a méreg felszívódása.