A nyári élősködők közül kétségtelenül a szúnyogok a legkellemetlenebb társak a mindennapokban: habár Magyarországon is rendszeresen irtják őket, bizonyos területek minden évben fokozottan fertőzöttek maradnak, és egyes régiókban – így például a Tisza egyes vidékein – minden túlzás nélkül elviselhetetlenné teszik az életet az év megfelelő szakában, olyan nagy számban vannak jelen. Ami a szúnyogok ízlését illeti, a felnőtteket jobban támadják, mint a gyerekeket, hiszen az emberek testkémiája korosztályonként eltérő, az izzadság vonzza a rovarokat, egy nagyobb ember pedig több szén-dioxidot ad le a környezetébe, amire szintén rajzanak a vérszívók. Ugyanígy a terhes nőket is fokozottan kedvelik, és – egyelőre tisztázatlan okokból – azoknak is nagyobb esélyük mutatkozik a sok csípésre, akiknek nullás a vércsoportjuk. Közismert tény, hogy a sárga színre is ragadnak, és amennyiben legurítottunk pár sört a strandon, szintén előszeretettel támadnak majd meg minket azokhoz képest, akik nem ittak alkoholt. Ami a szúnyogcsípést illeti, ez persze a szó klasszikus értelmében véve nem csípés: a nőstény szúnyogok sajátos ormányukkal nyitják fel a bőrünket, oda befecskendezik a nyálukat, és miután ezzel elérzéstelenítették a szóban forgó részt, kiszívják a vért.

A szúnyogtámadás alapesetben nem veszélyes, de mivel a szúnyognyál különböző fehérjékből áll, kellemetlen allergiás reakciókat válthat ki az erre érzékenyeknél. Emellett a vérszívók mintegy 30 százaléka fertőzött bizonyos vírusokkal. Ezek közül Magyarországon nem igazán jellemzőek az igazán veszélyes fertőzések, így a malária és a nyugat-nílusi vírus, de azért nem is nulla a megbetegedési kockázat. Fontos továbbá, hogy ne vakarjuk a csípéseket, így ugyanis könnyen felülfertőződhetnek.

Míg a szúnyogcsípés a legtöbb esetben csak kellemetlen, mintsem fájdalmas, a méh- és darázscsípésekkel más a helyzet, így sokan rettegnek is tőlük, mint a tűztől. Ennek persze megvan az oka: a darázs és a méh szúrása valóban pokolian fájhat, kellemetlenül meg is duzzad, és nagyon sokan allergiásak rájuk, az ilyen reakciók pedig akár halált is okozhatnak a megfelelő ellátás hiányában. A két rovar támadása közötti alapvető különbség, hogy a darázs többször is képes szúrni, a méh azonban maga is elpusztul a támadáskor, mivel a fullánkján kis visszahajló horgok vannak, amik beszakadnak a sebbe a kibocsátott méreganyaggal együtt. A méheknél emellett savas, a darázsnál lúgos a méreganyag kémhatása, ami a kezelés módját is eldönti: a darázscsípésre tehát jó enyhítő a citromlé, a méh szúrását viszont jó eséllyel csak még fájdalmasabbá varázsoljuk majd vele. Utóbbi esetben jól tesszük, ha megpróbáljuk eltávolítani a sebből a fullánkot.

Az említett allergiás tünetek különbözőek és látványosak lehetnek a durva kiütésektől kezdve a száj vagy a szem ijesztő duzzanatáig, a fulladásos rohamok azonban sokkal veszélyesebbek ezeknél. Ilyen esetekben mindig forduljunk haladéktalanul orvoshoz, ha ugyanis a beteg nem kap ellátást, az akár az életébe is kerülhet. Ha kisgyermeket szúrt meg a darázs vagy a méh, minden esetben menjünk orvoshoz, és ugyanígy akkor is, ha egyszerre több rovar tett rajtunk erőszakot. A tévhitekkel ellentétben a kalcium nem ér túl sokat ilyen esetekben, az allergiás rohammal ugyanis kizárólag antihisztamin-készítmények révén lehet felvenni a harcot.

Még egy gyakorlati tanács a méhekkel és a darazsakkal kapcsolatban: a legtöbben ingerülten csapkodni és hadonászni kezdenek, ha feltűnik a közelükben egy-egy rovar, ezzel azonban csak a szúrás kockázatát növeljük, hiszen az állat támadásként értékeli reakciónkat. Ha pánik és túlreagálás helyett inkább nyugton maradunk, nagyobb esélyünk mutatkozik arra, hogy tovaszálljon.

Mivel a pókok lakásunkban az év minden szakában velünk élnek, marásuk sem olyan évszakfüggő, mint mondjuk a szúnyogok esetében. A kérdéskör emellett igen összetett is, hiszen ahány pók, annyiféle marás – maradjunk annyiban, hogy Magyarországon nem élnek mérges pókok, így ha nem vagyunk allergiásak, a hazánkban megtalálható fajok támadásai esetében nincs okunk aggodalomra, bár tény, hogy a pókmarás adott esetben még a szúnyogcsípésnél is jobban viszkethet. A hangya, a poloska vagy a bolha csípése pedig ugyan jellemző, de csupán kellemetlen viszketést okoz – ezek a sérülések különösebben nem veszélyesek.