A témában végzett legfrissebb kutatások során virginiai tudósok ötvenöt éves, jócskán túlsúlyos alanyok táplálkozási szokásait és tömegváltozásait kísérték figyelemmel. A kísérletben részt vevő személyek alacsony kalóriájú diétán éltek három hónapon át. A résztvevők felének azt tanácsolták, minden egyes étkezés előtt igyanak két pohár vizet. A tesztidőszak végére az e csoportba tartozók átlagosan 6,95 kilogrammot fogytak, míg azok, akik nem ittak vizet evés előtt, két kilóval kevesebbet, 4,95-öt.

Egy 2008-as vizsgálat hasonló eredményekre jutott: azon túlsúllyal szenvedő embereknél, akik vizet ittak reggeli előtt, átlagosan 13 százalékkal alacsonyabb kalóriabevitelt tapasztaltak. Egy harmadik, egy évvel korábbi kutatás azonban furcsa tényezőkre világított rá: a mintegy harminc perccel az étkezés előtt elfogyasztott pohárnyi víz csökkentette az éhségérzetet és ezáltal a bevitt kalóriák mennyiségét is, de csak a hízásra eleve hajlamosabb idősebb felnőttek esetében. 35 éves kor alatt  keveset használt a módszer, aminek okára a tudósok sajnos nem voltak képesek rájönni. További vizsgálatok szükségesek annak eldöntéséhez, hogy vajon fiatalabb korban miért nem működik a vizes diéta.

A vízivást egyébként attól függetlenül is tanácsos tudatosan „erőltetnünk” mindennapjaink során, hogy kövérnek találjuk-e magunkat vagy sem, mert az emberek mintegy fele nem iszik annyit, mint kellene. Erről persze nem mindig a figyelmetlenség vagy a felelőtlenség tehet: sokaknál egyszerűen annyira gyengén jelentkezik a szomjúságérzet, hogy néha összekeverik azt az éhséggel. Ezért aztán akkor is inkább falni kezdenek, ha egyébként csupán egy pohár vizet kellene meginniuk, és máris jobban lennének. A szomjúság fáradtságot, levertséget, sőt, fejfájást okozhat, méghozzá úgy, hogy közben nem is tudjuk, miért érezzük magunkat kényelmetlenül. Egyes friss kutatások szerint a megfelelő mennyiségű napi folyadékbevitel – azaz legalább 2-2,5 liter víz megivása – enyhítheti az ízületi- és csontfájdalmakat is. Eközben akik nem isznak eleget, azoknál könnyebben jelentkeznek memóriazavarok, koncentrációs nehézségek, sőt, hosszabb távon nagyobb esélyük mutatkozik bizonyos daganatos megbetegedésekre is.