Potenciazavar – kommunikáció beteg és orvosa között

Napjainkban igen kényes téma a merevedési zavarról, orvosi néven erektilis diszfunkcióról (ED) beszélni. A férfiak kevésbé, vagy egyáltalán nem szeretnek a témáról nyilatkozni sem orvosuknak, sem barátjuknak, de még társuknak sem. A merevedési zavarban szenvedő férfiak 90%-a elsősorban ezért nem keres segítséget. Nem megy el a családorvosához, és az urológusához sem.

A kommunikáció hiánya pedig vészes következményekkel járhat. Magánéletünk zátonyra futhat, sőt a probléma befolyásolhatja munkánkat is. Idegesebbek, feszültebbek azok a férfiak, akik ilyen gonddal küszködnek, hogy női partnereiket ne is említsük! Teljesítőképességük romolhat, s mindez csupán a kommunikáción múlik.

A beszélgetést pedig csak el kell kezdeni! Ha bármilyen más bajunkkal egyébként orvoshoz fordulunk, akkor ezzel a témával miért ne kellene foglalkozni? Az első időkben, amikor a probléma még „friss”, ismeretlen az eredete, a férfi sokszor nem tudja kezelni a kérdést. Hogy-hogy ez pont vele történik meg? Természetes, hogy aggódik, és fél elmondani bárkinek is gondját. Először megpróbálja még a gondolatot is elhessegetni, mert egyszerűen szégyelli, hogy merevedési zavarral küzd. Ennek oka nagyon sokféle lehet. Akár a családi neveltetés, esetleg a vallásos meggyőződés, de egyéb társadalmi-kulturális hatások is gátat vethetek a férfi őszinteségének. Ezek az eredendő, kommunikációt gátló tényezők nemcsak a beteg, hanem az orvos nézeteit is befolyásolják.

Amennyiben mégis sikerül eljutni arra a pontra, amikor a beteg orvoshoz fordul, jobban szereti, ha orvosa kezdeményezi a beszélgetést a merevedési zavarról, hiszen ő az egészségügyi szakember. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a rendelőkben a betegekre jutó átlagos idő nem több, mint húsz perc. Ez a szűkre szabott idő nem elég mindenre, az orvos rá van kényszerítve, hogy lényegre törően kommunikáljon betegeivel. A beteg befolyásolni tudja a beszélgetés menetét. Ha őszinte, nem tagadja le állapotát, akkor ez a rövid kis idő is igen eredményes lehet a beteg-orvos kommunikációjában. A betegnek gyakorlatilag csak fel kell tárnia azokat a körülményeket, amelyek a merevedési zavar kialakulásához vezethetek. Ha sikerül tisztázni a háttérben álló, sokszor szervi eredetű okokat, akkor már csak egy lépes (a kezelés) választja el a gyógyulástól. Az orvostudomány ma már 90%-ban sikerrel tudja kezelni ezeket az eseteket.

Jelentős szerepe lehet a beteg partnerének is az orvossal történő kommunikációban. A partner jelenléte megnyugtatja a beteget, a beszélgetést még nyíltabbá teheti.
Más-más kultúráknak más-más hiedelmeik vannak magáról a betegségről, így természetesen a betegség kezelőiről, az orvosokról is. A beteg kulturális háttere, neveltetése, hatással van a beteg fesztelenségére, a kommunikációs készségére, mennyire képes szexuális problémákról (merevedési zavarról) beszélni orvosával, majd a problémát a partnerrel közösen megoldani. Az is előfordulhat, hogy azonos kultúrkörnyezeti háttérrel rendelkező embereknek a nemi élettel kapcsolatban teljesen különböző attitűdjeik vannak.

Ne feledjük el, hogy ma már felkészült szakorvosok, andrológusok, urológusok foglalkoznak a férfiak merevedési zavaraival, és a kezelési lehetőségek is igen széles skálán mozognak az egyszerű tablettától egészen a protézisig. A sikeres kezelés eléréséhez nekünk, betegeknek kell azt belátnunk, hogy a nyílt, tényfeltáró beszélgetés orvosunkkal mérföldkő lehet életminőségünk javításában.