A „társfüggőség” kifejezést először az alkoholizmussal kapcsolatban használták. Felfigyeltek ugyanis arra, hogy bármilyen romboló is egy alkoholistával való kapcsolat, a családtag annyira kötődhet és ragaszkodhat az alkoholistához, hogy csak nagyon nehezen képes kilépni a kapcsolatból. Ha ezeknek az embereknek mégis sikerült kilépniük a kapcsolatból, a megfigyelések szerint hamarosan ismét alkoholistákkal kötötték össze életüket. Mindebből arra következtettek, hogy létezik egyfajta közvetett alkohol-függőség, amikor az ember az alkoholfüggőtől függ. A társfüggőség (angolul co-dependency) eredeti jelentését tehát úgy írhatnánk le, hogy „együtt függő”, „a függő ember társa”, vagy „társ a függőségben”.
Innentől kezdve külön terápiás csoportokat szerveztek az alkoholisták családtagjainak. Hamarosan felfigyeltek azonban arra, hogy a társfüggőség tünetei nem csak alkoholisták családtagjainál jelentkeznek. Az eredeti jelentés idővel átalakult, és a társfüggőség kifejezés alatt ma már bármely embertől, közösségtől, rendszertől, kulturális vagy társadalmi intézménytől való kapcsolati függést értjük. Ilyen módon a társfüggőséget az alkoholizmushoz, vagy drogfüggéshez hasonló elsődleges betegségként határozzák meg, tehát nem egy másik betegség velejárójaként, hanem önmagában kialakuló kórképként jellemzik.
A kodepedencia kezelésében a szemléletmódbeli váltást az 1989-ben megjelent Breaking Free of the Co-dependency avagy magyarul a szabad emberi kapcsolatok kézikönyve, ( Casparus Kiadó, 2010 Budapest) című könyv megjelenése jelentette. A dr. Barry K. Weinhold és dr. Jane B. Weinhold által írt könyvben a szerzők 30 éves terápiás tevékenységüket összegezték: évtizedeken át tartó terápiás munkájuk során dolgozták ki saját fejlődés lélektani rendszerelméletüket, ami új megvilágításba helyezi a társfüggőséget és a rá irányuló terápiát. E szerint valamennyi ember a fejlődés négy fázisán megy keresztül: a szimbiózis, az eltávolodás, a függetlenség és a szabad együttműködés fázisán. Mindegyik fázishoz tartoznak speciális fejlődési feladatok, melyeket sikeresen teljesíteni kell a következő lépcsőfokra lépéshez. A fel nem fedezett és meg nem gyógyított fejlődési traumák, ezek közül is kivált a szimbiózis és az eltávolodás fázisában átélt traumák megakadályozzák ezeknek a fejlődési feladatoknak a sikeres teljesítését.
„Hiszünk az általunk kidolgozott megközelítés hatékonyságában, mivel sikeresen alkalmaztuk, mint saját magunkon, mint a hozzánk forduló emberek kezelése során. Láttunk már olyan embereket, akik teljesen megszabadultak a társfüggőség megnyomorító hatásától. A folyamat, amelyet be kell járni, nem könnyű, és nem is feltétlenül gyors. Mi magunk is sok-sok évet és rengeteg munkát áldoztuk a kapcsolatunkra azért, hogy ott tarthassunk, ahol ma tartunk. De az is igaz, hogy ha az ember képessé válik alkalmazni a könyvben található módszereket, azonnal fejlődést tapasztalhat kapcsolataiban” –írják a szerzők.
Kodependens lennék?
Az alábbi felsorolások csak típusos tünetek; egyik-másik megléte korántsem jelenti, hogy valaki kodependens. Azonban az, aki az állítások között szép számmal fedez fel olyanokat, amelyeket igaznak érez önmagára, könnyen lehet, hogy a társfüggés csapdájában kínlódik.
Társfüggő, aki…
- nem tudja elkülöníteni saját gondolatait és érzéseit másokétól, más embereken és az ő problémáikon gondolkodik, és felelősnek érzi magát értük.
- mások figyelmére, jóváhagyására tart igényt azért, hogy jól érezze magát.
- más problémái miatt is idegeskedik, aggodalmaskodik, felelősnek érzi magát.
- mindig igyekszik mások kedvében járni. (megfelelési kényszer)
- nem tudja, hogy mit akar, nem képes felismerni, hogy mire volna szüksége.
- másokra támaszkodik saját igényeinek meghatározásában és kielégítésében, és úgy hiszi, mások jobban tudják, hogy neki mire van szüksége.
- összeomlik vagy kiborul, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy várta.
- minden energiáját másokra és az ő boldogulásukra fordítja.
- bizonyítani próbálja, hogy méltó arra, hogy szeressék.
- nem hiszi el, hogy képes gondoskodni önmagáról. (Aki ezt nem hiszi el, rend szerint így is él, tehát úgy tűnhet, hogy valóban nem volna képes rá.)
- mindenkiben megbízik.
- idealizál másokat és csalódott, ha azok nem elvárásainak megfelelően viselkednek.
- nyafog, durcáskodik, sír, fenyegetőzik, veszekedik, ordít, könyörög, hízeleg, manipulál, elnyomja vagy megvesztegeti a másikat, hogy megkapja, amit akar.
- jelentéktelennek és bármire méltatlannak érzi magát.
- önmagát vádolja olyan dolgokért, amikért nem is felelős.
- nem tartja magát „elég” jónak.
- fél a visszautasítástól.
- gyakran kerül áldozatszerepbe.
- fél hibázni.
- arra vágyik, hogy mások „jobban szeressék”.
- nem fejezi ki nyíltan az igényeit mások felé, inkább játszmázik, vagy szavakkal, tettekkel célozgat, utalgat.
- nem meri nyíltan kifejezni igazi érzéseit, attól félve, hogy akkor mások nem fogadják el.
- hagyja, hogy mások megbántsák és nem is próbálja megvédeni magát.
- nem bízik önmagában és döntéseiben.
- ha egyedül van, rosszul érzi magát
- társaságba, tévénézésbe, számítógépezésbe, olvasásba, zenehallgatásba, alkoholba, szexbe, drogokba, munkába, evésbe, vagy bármilyen más tevékenységbe menekül, mert nem tudja egyedül, „önmagával” jól érezni magát.
- úgy tesz, mintha nem történnének vele rossz dolgok, még akkor is, amikor épp történnek.
- úgy tesz, mintha nem volna szüksége senkire, illetve senkitől semmire.
- a világot és az embereket vagy tökéletesnek, vagy pocséknak látja.
- hazudik, hogy megvédje és fedezze azokat, akiket szeret
- a spontán örömöt nehezen éli meg
- általában nyugtalan, de nem tudja, miért.
- aggódik, hogy megszakadnak a kapcsolatai.
- úgy érzi, hogy kapcsolatai fogságban tartják.
- úgy érzi, hogy mások, vagy mások érzései irányítják.
- fél a saját haragjától.
- úgy érzi, tehetetlen, erőtlen ahhoz, hogy változtasson önmagán vagy életén.
- úgy érzi, hogy valaki másnak kellene megváltoznia ahhoz, hogy ő maga jobban legyen.
- jellemzően végletesen gondolkodik (ún. fekete-fehér gondolkodás)
