Mi az al­vás­za­var?

A legegyszerűbb definíció szerint alvászavarról beszélünk, ha az alvás mennyisége, minősége, vagy időzítése szenved zavart, és ez nappali panaszokban (fáradtság, kialvatlanság, álmosság) is tükröződik. Ez azt jelenti, hogy az elalvás nehezített, az éjszakai alvás felületes, vagy gyakori, hosszan tartó ébredésekkel megszakított, alvás alatt kóros, zavaró jelenségek lépnek fel, esetleg korai ébredés jelentkezik. Az alváselégtelenségnek számos oka lehet, gyakran ezek közül több is szerepet játszik a probléma kiváltásában és fenntartásában. Az egyik esetben a túl kevés alvás, aminek az oka lehet a munkahelyi és otthoni feszültség, gyógyszerek, egyéni tényezők, adottságok és életmódbeli tényezők. A nap 24 órájában „pörgő” civilizációs társadalomban gyakran „nem érünk rá” eleget aludni, sajnáljuk az időt az alvásra. A másik esetben elsősorban az alvás minősége nem megfelelő. Ennek hátterében is többféle ok húzódhat meg. Gyakran okoznak alvászavart a különböző testi és lelki betegségek is, vagy egyéni alkati, esetleg genetikai hátterű adottságok. Az életmódbeli tényezők közül kiemelhetjük a váltott műszakban dolgozók szinte állandósult alváshiányát, vagy a gyakran időzónákat átlépő utazók alváspanaszát.

Al­vá­sunk mi­nő­sé­ge

A nem pihentető alvás másnap fáradtságot, rossz közérzetet okozhat, amely ingerlékenységben, hangulatzavarban nyilvánul meg. A fáradtság tanulási nehézséggel, memóriazavarral, a koncentrálóképesség csökkenésével járhat együtt. Mindezek alacsonyabb teljesítőképességet idéznek elő. A koncentrálóképesség csökkenése, a kialvatlanság számos ponton befolyásolhatja életünket, nem ritkán balesetek forrása lehet.

Az elalvással és az átalvással kapcsolatos leggyakoribb panaszok:

• az el­al­vás ne­héz­sé­get okoz,
• éj­sza­kán­ként gyak­ran fel­éb­red,
• hos­­szú­ak az éb­ren­lé­ti idő­szak­ok,
• alvás alatti zavaró tényezők jelentkeznek (pl. horkolás, lábmozgás, alvajárás, rémálmok),
• nem pi­hen­te­tő, fel­szí­nes al­vás és a ko­rai éb­re­dés.

Ha éj­sza­ka nem pi­hen­tünk ele­get, ak­kor nap­pal:

• fá­radt­ság, ki­me­rült­ség, ál­mos­ság,
• han­gu­lat­za­var, szo­ron­gá­sos pa­na­szok,
• in­ger­lé­keny­ség, ér­dek­te­len­ség,
• rossz ál­ta­lá­nos köz­ér­zet,
• éb­re­dés­kor fej­fá­jás, tom­pa­ság,
• nappali teljesítménycsökkenés, munkahelyi problémák, tanulási nehézségek, memóriazavarok,
• bal­ese­tek (ház­tar­tá­si, mun­ka­he­lyi, köz­le­ke­dé­si),
• társ­kap­cso­la­ti za­va­rok je­lent­kez­het­nek.

Te­rá­pi­ás le­he­tő­sé­gek

Az alvászavar sikeres terápiájának alapja, hogy segítsünk orvosunknak áttekinteni a lehetséges testi, lelki, életmódbeli és egyéb okokat, így a megfelelő diagnózist követően azt a kezelést javasolja a szakember, amely helyreállíthatja alvásunkat és nappali éberségünket.
Az altató hatású gyógyszereken kívül még számos elalvást segítő módszer létezik az alváselégtelenség („inszomnia”) kezelésére. Az utóbbi évtizedekben kifejlesztett altatók kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint elődeik. A modern altatók félórán belül gyors elalvást hoznak, biztosítják az alvás megfelelő hosszát és minőségét. A betegek reggel kipihentnek és ébernek érzik magukat, ami az aktív, kiegyensúlyozott nap záloga.
Hogy alvásunk minél pihentetőbb legyen kerüljük:

• a do­hány­zást, ill. ké­ső dél­után­tól a kof­fe­in­tar­tal­mú ita­lok fo­gyasz­tá­sát,
• este a „nehéz étkezést és az alkoholtartalmú italok fogyasztását – az alkohol elégtelen, szakaszos alvást okoz,
• al­vást túl hi­deg vagy túl me­leg szo­bá­ban,
• a ké­sői test­edzést.

Tegyünk meg mindent azért, hogy éjszaka ne forogjunk álmatlanul, és éljünk rendszeresen, meghatározott napirend szerint. Esetenként ugyan jólesik a napközbeni szunyókálás, de ez megzavarhatja az éjszakai alvást.

Testedzésre válasszuk a reggelt vagy a délutánt. Fogyasszunk könnyű vacsorát, mert a túl bőséges, nehéz étkezés kedvezőtlenül befolyásolja az alvást. Ha semmiképp sem tudunk elaludni, keressünk valamilyen időtöltést, és minél kevesebb időt töltsünk ébren az ágyban. Lehetőleg mindennap feküdjünk le, és keljünk fel ugyanabban az időpontban.