Az éltető vízről

2010.09.02. - Írta: dr. Tulok István, táplálkozás tudós

Az éltető vízről

A víz életfunkcióink számára nélkülöz­hetetlen, mert a sejtek számára a tápanyagokat szállítja, aktív részese az oxigéntranszportnak, állandósítja a testhőmérsékletet, védi az egyes szerveket, szöveteket, az ízületek rugalmasságát, eltávolítja a szervezet számára mérgező anyagokat. Testünk 50%-át víz alkotja, amely az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken: az újszülött szervezetének víztartalma 75–80%, felnőtt korra ez az arány már csak 50–60%.

A nyári hőség nagymértékben veszélyezteti szervezetünk folyadékellátottságát, testünk víztartalmát, mert a túlzott meleg ellen fokozott verejtékezéssel védekezünk. Amenynyiben nem pótoljuk az elveszített folyadékot, sokkal hamarabb bekövetkezhet a kiszáradás, amely bágyadtságot, szédelgést, gyengeséget okozhat.

Vízfelvétel

Folyadékszükségletünket számos tényező befolyásolhatja, így pl. életkorunk, tápláltsági állapotunk, fizikai aktivitásunk, a környezet hőmérséklete, a levegő páratartalma.
A szervezet vízforgalmát a folyadékfelvétel és kiválasztás tartja egyensúlyban. Ideális körülmények között napi 2–2,5 liter folyadékot veszünk magunkhoz, mégpedig a következő arányban: 70%-a vízfelvétel (kb. 1,5 liter víz, 30% pedig a táplálékban). A szervezetben is képződik víz az életműködések közben, ez kb. 3–4 dl. A szervezet vízháztartása akkor van egyensúlyban, ha ugyanazt a mennyiséget, amelyet elfogyasztunk leadjuk. A felvett vízmennyiség viszonylag nagyobb részét a vese választja ki, legalább napi 1–1,5 litert. A bőrfelületen, izzadás nélkül párolgás útján mintegy fél liter, a széklettel 1–2 dl, a kilélegzett levegővel mintegy fél liter távozik. 

Vízvesztés

A kiszáradás kockázata különösen nagy csecsemőknél, gyermekkorban, illetve időskorban, amikor a szomjúságot vagy nem tudják jelezni, vagy a szomjúság érzés nem tudatosul, és azt nem követi folyadékpótlás. Kiszáradásról beszélünk, amikor a folyadék veszítésének üteme meghaladja a bevitelt. Ennek okai lehetnek magas láz, hasmenés, amely sajnos nyáron nem ritka, a hányás, vízhajtó szerek túlzott alkalmazása, stb.
A vízveszítést jelentős sóvesztések is kísérik, amelynek során a legnagyobb mértékben a nátrium kiválasztása fokozódik, elsősorban a verejtékezéssel. A nátriumhiány súlyos következményekkel jár, mert a nátrium koncentrációja szabályozza a szervezet vízforgalmát. A nátriumveszítés mellett jelentős mértékű lehet egyéb sók veszítése is, mint pl. a kálium, magnézium, kalcium, stb. 

Kiszáradás jelei

A vízforgalom különösen nagy jelentőségű a szervezet tápanyagellátásában és méregtelenítésében. A csökkenésének tehát egyik következménye, a szervezet számára mérgező anyagok felhalmozódása. Ez különböző tünetek formájában jelentkezhet, pl. fejfájás, izomgörcs, hányinger, stb.
Amennyiben a folyadékfelvétel csökken, és a folyadékot nem pótoljuk, a kiszáradás jelei megjelennek. Ráncos lesz a bőr, a szemek árkosak, a nyálkahártyák szárazak, a pulzus gyenge, az orr kihegyesedik, a vérnyomás csökken, a végtagok hideggé válnak.
A szomjazó beteg vizeletének mennyisége csökken. Mindez megelőzhető, ha a vízpótlással párhuzamosan gondoskodunk a folyadék nátrium, kálium, és magnézium tartalmának pótlásáról is.

Mit igyunk?

Melyek a legalkalmasabb folyadékpótlási lehetőségek?

  1. Ásványvíz, gyümölcs- vagy gyógyteák, higított gyümölcslé, amelyek általában cukormentesek és kalóriaszegények legyenek.
  2. A folyékony ételek, levesek, gyümölcslevek kevésbé jók, mert emésztésükhöz újra vízre van szükségünk.
  3. Folyadékpótlásra alkalmatlan a kávé, fekete tea, a cola, a sör, vagy a bor.

Tekintettel arra, hogy a folyadék a szervezet számára nélkülözhetetlen, tanácsos a folyadékfelvételt ugyanolyan fontos tényezőnek tekinteni életünk során, mint a táplálkozást.
Tudomásul kell venni, hogy egészségünk megőrzésének egyik feltétele, ha naponta legalább 2–2,5 liter folyadékot fogyasztunk, elosztva a nap különböző szakaiban.
A reggeli gyümölcstea, a délelőtti ásványvíz, a déli vagy délutáni higított gyümölcslé, az esti gyümölcstea vagy ásványvíz fedezi napi szükségleteinket. Javasolható, hogy a táplálkozást követő 1–1,5 óra múlva történjen a bőségesebb folyadékfogyasztás.
 


Szakértőink

dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos



Bezár