Mindenkinek károsodik a hallása

2011.12.05. - Írta: DA

Mindenkinek károsodik a hallása

Habár gyakran rámondjuk valakire bosszúsan, hogy az illető süket, a valóságban az évek előrehaladtával szinte mindenkinek romlik a hallása. Az időskori halláskárosodás teljesen természetes jelenség, hiszen az évek múltával elhalnak a belső fül szőrsejtjei elhalnak, a hallóidegek károsodnak, más betegségek pedig ráerősítenek ezekre a tényezőkre, akárcsak a folyamatos zajártalom.

Az emberi hallás szempontjából az a legfontosabb, hogy megértsük mások beszédét: ehhez az 500, 1000, 2000, illetve 4000 Herzes tartomány megfelelő érzékelése szükséges. Tartós zajban tipikusan a 4000 Herzes tartomány károsodik először – ezt a beteg gyakran észre sem veszi, ellentétben a 2000-es tartománnyal, ilyen esetben ugyanis nagy zaj mellett már nem érti meg a beszédet. Sajnos ilyenkor már késő bármit is tenni, a károsodás visszafordíthatatlan.

A zajártalmakat leszámítva a maradandó halláskárosodások többsége veleszületett, egyéni okokból, illetve az ezek okozta fülgyulladásokból származik. Gyakori ezek közül az úgynevezett gyöngydaganat, amikor a fülben – fejlődési rendellenesség okán – visszamarad egy hámrész, ami folyamatosan nő. Emiatt a fül állandó gyulladásban van, és hosszabb távon a hallás is károsodik. A krónikus, nem gennyes fülgyulladások szintén veszélyesek, sőt, a halláskárosodás szempontjából rosszabbak, mint az elsősorban gyermekkorban jellemző gennyes fülgyulladások. Utóbbiak esetében már a szövődmények sem igazán gyakoriak, így csak a legritkább esetekben terjednek át az agyra vagy vezetnek más súlyos gondokhoz. A krónikus, nem gennyes gyulladásoknál a megnagyobbodott orrmandula az, ami lezárja a középfület az orrgarattal összekötő járatot, az úgynevezett fülkürtöt. Utóbbi a középfül nyomásának kiegyenlítését szolgálja. Amennyiben a kialakuló negatív középfüli nyomás tartós marad, váladékképződéssel, később hegesedéssel jár: ezek mindenképpen rontják a hallást. Ha az orrmandulát eltávolítják, a probléma többnyire megoldódik, de néha „művi” rásegítésre is szükség lehet egy úgynevezett ventillációs tubus dobhártyába helyezésével.

A dobhártya károsodása a közhiedelemmel ellentétben nem vezet végleges siketséghez vagy maradandó halláskárosodáshoz. A szóban forgó szerv könnyen sérül, nem kellően finom és körültekintő fültisztítás közben is átszúródhat, de a hirtelen légnyomásváltozás miatt is adódhatnak kellemetlenségek akár repüléskor, akár búvárkodáskor, akár küzdősportok űzése közben, egy fület ért ütéstől. E sérülések többnyire két-három hét alatt meggyógyulnak, és önmagukban legfeljebb 20-30 decibelnyi károsodást okozhatnak. Ez érezhető, de nem jelentős eltérés. Amennyiben viszont a a hallócsontok, netán a belsőfül is sérülnek, a károsodás akár ennek kétszerese is lehet. Ilyen esetben a műtét a megoldás.


Szakértőink

dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta



Bezár