Rák a családban: könnyelműség csak a beteg bevallására alapozni

2014.04.17. - Írta: DÁ

Címkék: onkológia rák
Rák a családban: könnyelműség csak a beteg bevallására alapozni

Az orvosok gyakran hagyatkoznak – többek között – a beteg által a családi megbetegedésekről mondottakra, amikor felbecsülik a rák kockázatát. Egy frissen készített reprezentatív tanulmány azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ez nem feltétlenül megbízható módszer.

Az orvosok általában rutinszerűen kérdezik meg a betegeket a családi kórtörténetről, és sok esetben ez alapján is küldik el őket további vizsgálatokra, netán más specialistákhoz. Az azonban egyáltalán nem világos, hogy a népességből hány ember rendelkezik tényleg megbízható információkkal a hozzátartozók daganatos megbetegedéseit illetően, éppen ezért végeztek el a témában egy friss és igen alapos kutatást connecticuti onkológusok.

A készült tanulmány egyik alapját egy reprezentatív vizsgálat képezte: ebben helyi lakosok nyilatkoztak arról, milyen rákos megbetegedéseket diagnosztizáltak az orvosok az első- és másodfokú rokonságukon belül. Az 1019 megkérdezett összesen 20.578 rokon daganatos elváltozásairól számolt be. A kutatók ezt követően megpróbálták igazolni az adatokat 2605 véletlenszerűen kiválasztott, az alanyok által felsorolt személy példáján a leggyakoribb felnőttkori rákos megbetegedések (mellrák, vastagbélrák, prosztatarák, tüdőrák) esetében. Az összehasonlítás alapját különböző adatbázisok, halotti bizonyítványok és egyéb hiteles egészségügyi dokumentumok képezték.

A betegek által felsorolt családi kórtörténelem az esetek többségében nem vagy legfeljebb közepesen volt összhangban a valós adatokkal. A mellrák esetében az arány 61,1 százalék, a vastagbélráknál 27,3 százalék, a prosztataráknál 32 százalék, a tüdőrák esetében pedig 60,2 százalék volt a „helyes találati arány”. Nem meglepő ugyanakkor, hogy az elsőfokú rokonok (szülők, gyermekek, testvérek) elváltozásait illetően az adatok sokkal inkább megfeleltek a valóságnak, mint az egy fokkal távolabbi hozzátartozók (nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek) esetében.

Mivel a felmérés reprezentatív mintán készült, az adatok szélesebb kört tekintve is helytállónak tekinthetők, vagyis a kutatók arra hívják fel az orvostársadalom figyelmét, hogy kezeljék fenntartásokkal a betegek „önbevallásait” a családi daganatos megbetegedésekről.
 


Szakértőink

dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus



Bezár