A rákos betegek elhalálozásáért kilencven százalékban felelős a tumor szétterjedése. A halál oka elsősorban az emlőrák esetében is a rákos sejtek elburjánzása, az, hogy a kór a test többi részébe is szétterjed, más szerveket is megtámad.

A Cancer Researchben publikált tanulmány szerint, amelyet a BBC híre idéz, ha nagy mennyiségű LOXL2 jelű enzim volt az emlőrákos beteg szervezetében, csökkent a túlélés esélye. Összefüggést mutattak ki az enzim mennyisége és a rák kezdeti szakaszában lezajló burjánzás között is, valamint arra is rámutattak, hogy az enzim segíti elő azt is, hogy a rákos sejtek kiszabaduljanak a mellszövetből és bejussanak a véráramba.

Dr Janine Erler, az Institute of Cancer Research (Brit Rákkutató Intézet) kutatócsapatának vezetője szerint nem csak azért fontos a kutatás, mert a klinikai gyakorlatban is használható gyógyszer kifejlesztése indulhat el a nyomán. Az is megjósolható a módszerükkel, mekkora az áttétek képződésének valószínűsége.

Márpedig ez kritikus pont a gyógyításban, hiszen a korai szakaszban kezelt, kicsi emlődaganatok mintegy 15-20 százalékában alakulhat ki áttét.
Bármilyen izgalmas is a felfedezés, tény, hogyha már lezajlott a metasztázis, e módszerrel nem lehet majd a betegen segíteni. Ugyanakkor sok életet megmenthetnek, ha időben meg tudják akadályozni az áttétek képződését az enzim blokkolásával.