A másik jelentős probléma, hogy a gyermekek egy része hajlamos szorongását evésbe fojtani – más megoldás híján. A hibás vagy épp hiányzó nevelési stratégia, vagy épp a „szeretetlenség” következményeként pedig gyakran olyan hibás étkezési szokások rögzülnek a gyermekekben, melyek kamasz illetve felnőttkorban evészavarok kialakulásához vezetnek.

A The Daily Telegraph cikke egy brit felmérés eredményeit adva közre arról tájékoztat, hogy főképp az elhízás veszélyezteti azokat a kicsinyeket felnőttkorukban, akiket szüleik rendre valamilyen finomsággal jutalmaztak, ha azok az elvártak szerint viselkedtek.

A több mint kétezer fő bevonásával végzett vizsgálat eredményei szerint azok az emberek, akiket étellel jutalmaztak gyerekkorukban, négyszer nagyobb eséllyel lettek elhízottak, és a túlsúly kialakulása már gyerekkorukban megkezdődött. Ugyanezek a felnőttek kétszer nagyobb mértékben voltak elégedetlenek testsúlyukkal azokhoz a kontrollcsoportba tartozó emberekhez képest, akiket szüleik nem étellel jutalmaztak jó viselkedésükért.

Az étellel motivált gyerekek negyede már gyerekkorában kövér volt, míg a más motivációt alkalmazó szülők gyerekei között csupán százból hat gyerek volt túlsúlyos.

Azok, akiket nem nassolnivalóval sarkalltak a kívánt viselkedésre, ha felnőttkorukra el is híztak, jóval kisebb eséllyel, mint a gyerekként étellel jutalmazott felnőttek.

A másik nagy probléma, hogyha a gyermekek bánatukat, kudarcaikat, szorongásaikat evésbe kénytelenek fojtani – egyéb megoldás hiányában. Ez főképp akkor fordulhat elő, ha a szülő nem fordít elegendő figyelmet gyermekének pszichés szükségleteire, s csupán a kicsi fizikai igényeit elégíti ki.

A gyermekben ilyenkor – ha a probléma nem kerül időben felismerésre – olyan rossz rutin, olyan kóros magatartási minta rögzül, amely akár egész életén át végigkíséri, és amely következményeként pszichés problémák csakúgy kialakulhatnak, mint az elhízás, vagy a – szintén lelki eredetű – bulimia nervosa.