Az elhízással foglalkozó szaklapban publikált tanulmány szerint a normálisnál magasabb, 25-30 közötti BMI-értéket produkáló ifjak jelentős többsége alacsonyabb iskolázottságú szülők gyermeke – vagyis a fokozódó gyerekkori kövérség korántsem társadalmi szintű jelenség, sokkal inkább társadalmi státushoz kötött.
Iskolázatlan szülőknél sok esetben sem a sportra, sem pedig az egészséges életmódra nevelés mértéke nem elégséges, és általánosságban is elmondható, hogy olyan nevelési stratégiákat alkalmaznak, amelyek nem elég hatékonyak ahhoz, hogy biztosítsák gyermekük általános testi-lelki jóllétét.
Az alacsony társadalmi státusú családokban, amelyekben gyakran a család összbevétele is jóval alacsonyabb, mint a magasan kvalifikált családok összjövedelme, egészen más táplálkozási trendek jellemzőek, mint az iskolázott népesség körében. Akiknek jövedelme nem, vagy alig kielégítő, gyakran a kevésbé egészséges ételeket részesítik előnyben, amelyek rendszeres fogyasztása azonban hosszú távon elhízáshoz vezet. Az ilyen táplálkozási stratégia oka alapvetően az, hogy kevesebb pénzből is jóllakottság-érzetet biztosíthatnak maguknak és családjuknak.
A gyerekek körében előforduló elhízás ezen felül „bánatevés” következménye is lehet: azok a gyerekek, akik gondjaikat, problémáikat nem tudják szüleikkel megbeszélni, sokat vannak egyedül, kevés (családi) élményben, szeretetben van részük, és nemritkán pszichés gondokkal is küzdenek, szorongásukat, depressziójukat nemritkán édességekkel, rágcsálnivalókkal kompenzálják – így azon sem csodálkozhatunk, ha testtömegük sem ideális...
A gyerekkorban jelentkező evéssel kapcsolatos problémák, jelesül az elhízás mindezeken túl a felnőttkori testsúllyal kapcsolatos problémákat és az evészavarok megjelenését is előrevetíti...